Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
Kondor Attila Csaba - Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása... 399 VII. ötéves tervidőszakban befejezendőnek reálisan csak olyan épülettömböket vehetünk számításba, amelyeknek előkészítése valamilyen formában megkezdődött.”19 Nem említik ugyan, de többjei is arra utal, hogy jórészt a pénzhiány miatt mondtak le a nagyszabású tervekről: az elkövetkező öt évre már csak a megkezdett programok befejezését tartották reálisnak. Valószínűleg szerepet játszottak ebben a 15-ös tömb rehabilitációja során tapasztalt nehézségek is, amelyeket a jelentés így foglal össze: „A VII. kerületi 15-ös tömb 300 lakásának teljes kiürítéséhez 900 db üres lakást kellett cserelakásként felajánlani. Végül a bérlők 30%-a költözött új lakótelepi lakásba, 70%-a ragaszkodott a kerülethez, illetve a belvárosi régi épületek lakásaihoz. A VI. kerületi „A” tömb eredeti elképzelés szerinti megvalósítása az előkészítettségen túl éppen a lakosság éles ellenállása miatt hiúsult meg”.20 Mindez jelentős különbség a korábbi józsefvárosi rekonstrukció során tapasztaltakhoz képest. Egyrészt mások voltak a feltételek, hiszen akkor lakótelepi háztömböket építettek az eredeti (a 15-ös tömb épületeinél rosszabb) házak helyére. De a Józsefvárosban a megkérdezettek 60%-a költözött lakótelepre, 13%-a az új Tömő utcai házakba, és 25%-a (jórészt az idősebb népesség) a kerület régi épületeibe.21 A vizsgált időszak végén már jóval kevesebben fogadták el az új lakótelepi lakásokat, márpedig a belső kerületekben nem volt elegendő szabadon felkínálható tanácsi lakás, ráadásul a meglevők nagy részéből is épp rossz minőségük miatt költöztek ki a lakók. Vagyis a belvárosi rehabilitációnak a magas költségek, a műszaki nehézségek mellett még a helyi lakosság ellenállásával is meg kellett küzdenie, s mindez együttesen vezetett oda, hogy a belváros megújítása sikertelen maradt. 3. Visszacsatolások és a politika mozgástere A lakásépítések nagyfokú eltérése a tervektől a nominális lakáshiány megszüntetését veszélyeztette, amit a várospolitikának valahogyan kezelnie kellett. A lakásépítési koncepciók módosítgatása a politika csaknem összes szintjén folyamatosan napirenden volt. A döntéshozók általában pontos tájékoztatást kaptak a munkálatok folyásáról, a létrejött eredményekről és elmaradásokról, emellett megfelelő részletességgel kidolgozott előterjesztések igyekeztek felvázolni a lehetséges módosításokat és megoldásokat. A lakásépítés mennyiségi és minőségi jellemzőiről, valamint a városszerkezet változásairól lefolytatott viták eredményeként hozott döntések a lehetőségekhez képest átformálták a 19 Uo 20 Uo 21 JENEY 1975. 75. p.