Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Hatalom és város – Budapest példáján - Kondor Attila Csaba–Szabó Balázs: A lakásépítési politika hatása Budapest térszerkezetére a Kádár-korszakban
400 Hatalom és város - Budapest példáján lakásépítési politikát, a valósághoz közelítették a döntéshozókat és az irreális terveket kidolgozó szakembereket is. Mindezt a lakásépítési politika utólagos racionalizálásaként értelmezhetjük. A visszacsatolások erősek voltak, a módosítások azonban újabb és újabb anomáliákhoz vezettek. A döntéshozók forrás-átcsoportosításokkal, áttervezésekkel igyekeztek biztosítani a tervezett mennyiségű lakásszám teljesítését, ami - esztétikai és gazdasági következmények mellett - kedvezőtlen folyamatokat indukált a városszövet átalakulása terén (2. táblázat). A tervszámok alulteljesítéséből eredő számos módosítás később jelentkező városszerkezeti problémákat eredményezett, és silány minőségű, funkció nélküli lakótelepek létrejöttéhez, rosszul közművesített családi házas területek gyorsuló terebélyesedéséhez, valamint a rehabilitáció elmaradásához vezetett. Az ideológiából következően minden eszközt a mennyiségi lakásépítésnek rendeltek alá, ami lehetetlenné tette az arányos városfejlesztést. A tervek alulteljesítése következtében a nominális lakáshiány nem csökkent, amivel a döntéshozók nagyon nehezen tudtak szembenézni, mert az állami építésű lakásszámot, bizonyos intézkedéseket (pl. idő előtti átadást) leszámítva, nem lehetett számottevően növelni. A mennyiségi elmaradások elsődleges oka a forráshiány, valamint a főváros számára előnytelenné váló forráselosztás volt, emellett a munkaerő- és kapacitáshiány is fontos szerepet játszott. Már az 1960- as évektől katonákat, lengyel vendégmunkásokat, valamint az iparból „elszip- kázott” és vidékről toborzott dolgozókat vetettek be az építkezéseken. Ahol lehetett, a kommunális, oktatási és sport célú épületek, intézmények elhagyásával vagy leegyszerűsítésével igyekeztek gyorsítani az építkezést, így a lakótelepek zöme fontos funkciók nélkül maradt. A házgyárak üzembe helyezésével lehetővé vált a lakótelep-építkezés koncentrálása, az emeletszám növelése, valamint a jobb helykihasználás elérése. Többször fellángoló vita után a politika a költséghatékonyabb centralizált építkezések mellett döntött.22 A további forrás-allokáció miatt nagyobb, de esztétikailag kifogásolható és funkcióhiányos lakótelepek keletkeztek így. A Tanács igyekezett minden akadályt elhárítani a tervteljesítések útjából, így sok helyen menet közben adtak engedélyt a lakótelepek „besűrítésére”, vagy utólag hagyták jóvá a lakótelepek és az egyes épületek áttervezését, ezen kívül az időben történő átadás kényszere miatt felmentéseket kértek pl. tűzvédelmi vagy Köjál előírások alól.23 Az 1980-as évekre a kedvezőtlen gazdasági helyzet következtében, minden igyekezet dacára, erőteljesen csökkent az állami lakásépítés, a várospolitika 22 Ld. pl. BFLFT VB (XXIII.102.a), 1962. IX. 19-i ülésének vitája. 23 BFL MSZMP BP VB (XXXV. l.a.4.) 1975. VIII. 29. -461. őe. Szépvölgyi Zoltán hozzászólása.
