Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Elmélet és historiográfia: a szocialista város elméleti és historiográfiai vitakérdései - Ladányi János: Létezett-e szocialista típusú urbanizációs modell?
Ladányi János: Létezett-e szocialista típusú urbanizációs modell? 37 a ráfordítási költségektől való elszakításával, mindenekelőtt az alapvető élelmiszerek magas dotációjával, illetve a nem alapvetőnek minősített ruházkodás, tartós fogyasztási cikkek stb. magas forgalmi adójával határozottan valamiféle létminimum biztosítására törekedett. Szintén ezt a célt szolgálta az elsősorban természetbeni társadalmi juttatások rendszere,5 amely a tömegközlekedésért, egészségügyi és oktatási juttatásokért stb. fizetett igen alacsony térítésekkel annak megvalósítását tűzte ki célul, hogy a társadalmi struktúrában elfoglalt helytől és a jövedelmi különbségektől függetlenül, minden rászoruló egyenlő eséllyel juthasson ezekhez a juttatásokhoz. A jövedelempolitika terén életre hívott redisztributív rendszer - amint azt nemcsak következményei, de már születésének körülményei és módozatai is bizonyítják - a negyvenes évek végétől kezdve elválaszthatatlanul összeforrott a gazdaság egészét egyre inkább átszövő redisztributív szisztémával. E szisztéma, mint ismeretes, a gazdálkodás szempontjából alapvető javaknak és szolgáltatásoknak a gazdaság alapegységeitől való elvonásával és központosított újraelosztásával mindenekelőtt az ipar maximális ütemű extenzív fejlesztését, illetve az ország - az elkerülhetetlennek tartott - harmadik világháborúra való felkészítését szolgálta. A negyvenes évek végétől, az ötvenes évek elejétől már elég tisztán rajzolódik ki az a tendencia, hogy az e célra rendelkezésre álló erőforrások gyakran igen súlyos szűkössége mellett, a javak másodlagos és gyakran burkolt elosztásán keresztül, a kedvezőbb helyzetű rétegek különböző gazdasági és szociális előnyöket (az átlagosnál jóval kedvezőbb kórházi ellátást, erősen dotált árú üdülést, autóhasználatot, egyes hiánycikkekkel való kiemelt áruellátást stb.) tudtak maguknak biztosítani. Annak ellenére, hogy még megközelítően pontos adatok sem állnak rendelkezésre arról, hogy a javak elosztásának ez a formája mekkora előnyt jelentett az ebből a szempontból privilegizált, viszonylag szűk rétegnek, valószínűnek látszik, hogy az ötvenes évek erősen nivellált jövedelmi viszonyai és igen alacsony életszínvonala mellett, az ily módon létrehozott különbségek hasonló mértékűek, vagy nagyobbak voltak, mint a „létező szocializmus” időszakában bármikor később. Az egyes rétegek közötti, a juttatások elosztásának terén is érvényesülő különbségek tehát nem tekinthetők a reformkommunizmus következményeinek, és semmiképpen sem beszélhetünk arról, hogy az 1968-as mechanizmusreform következtében számottevően növekedtek volna. Sokkal inkább arról van szó, hogy az előnyöknek és hátrányoknak az addig egyértelműen a politikai hierarchia mentén való elrendeződési elvét a 5 Ladányi 1976.
