Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években 321 menyasszonya volt egy emigráns magyarnak, míg a harmadik egy jól menő vidéki ügyvédhez ment volna - nota bene: szerelemből - férjhez, ketten eleve férjnél voltak. Munkájuk mellett, vagy azt szüneteltetve, szerelmi kapcsolatokat tartottak fenn. Volt, aki vendéglőt akart nyitni Ausztriában, volt, aki a vőlegénye anyjánál tartotta a pénzét. Egy alkalommal, amikor ez a hölgy a saját pénzén - 1969-ben 70 ezer Ft-ért - nercbundát szeretett volna venni, a leendő anyósa nem adott neki, mondván az ő fia egyszerű ember, nem szereti a flancolást. Lebukásukat éppen a szervezettség és az előrelátás okozta: csapatmunkájuk, összetartásuk és a hatalmas pénzforgalom, amit lebonyolítottak a rendőrség figyelmét is felkeltette. Közbevetőleg fontos megjegyeznünk, hogy Magyarországon ezekben az években még egy dolog alakította és változtatta a társadalom és a nyilvánosság véleményét a prostitúcióval kapcsolatban. Nevezetesen a cigánynők tömeges megjelenése az utcai prostitúcióban, amely a 60-as évekre esett.29 Ez a folyamat ugyan nem változtatott érdemben az eddig vázolt képen, helyzeten, mert elsősorban a prostitúció legalsó szintjét érintette. Ám jelentőségét növelte, hogy döntően ezen a szinten jelentkezett elsősorban a köztörvényes, erőszakos bűnözés, hiszen itt jelentek meg azok a nők, akik leginkább kényszerhelyzetben voltak, és már többnyire egzisztenciálisan kiszolgáltatott állapotban kerültek ide. Ezekben az években nőtt meg a cigánynők részvétele a bűnözésben. A nyíltan erőszakos és durva bűnözés a jobb, nagyobb és jelentősebb szórakozóhelyeken, szállodákban, a korabeli luxusprostitúció intézményeiben - ahol Ágnes és társai dolgoztak - nem érvényesülhetett, mert sajátos akadályt, gátat képezett előtte a szocialista tulajdon. A dualizmus ideje alatt, a két világháború között, vagy a szocializmusnak abban a konszolidáltabb szakaszában, amikor már magánszemélyek is üzemeltethettek kvázi tulajdonosként valamilyen formában kisebb szórakozóhelyeket, éttermeket, presszókat, stb. ezeket a tulajdonosokat erősebb bűnözői csoportok, vagy a kialakuló szervezett bűnözés képviselői - a közismert védelmi pénz szedésén túl is - megfenyegethették, megzsarolhatták, hogy működésűket ezeken a félig nyilvános helyeken megengedjék. A szocializmus fénykorában - döntően azl950-es, 60-as években - ezek a megfenyegethető és kézzel fogható, létező tulajdonosok, vagy annak megfelelő státuszú működtetők hiányoztak. Egyetlen presszó, étterem, vagy komolyabb szórakozóhely, szálloda vezetője nem kockáztatta munkahelyét és személyes biztonságát azért, hogy a szocialista tulajdont szabadon használhassák bűnözői csoportok. Ilyen esetekben, a szocialista tulajdon védelmezőiként 29 DOBOS 1966. 31. p.
