Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Szécsényi Mihály: A budapesti prostitúció átalakulása az 1960-as években
322 A városok mindennapjai, életvilága bizton számíthattak a hatalom képviselőire, a közigazgatásra, közvetlen segítségként pedig a rendőrségre. A bűnözés és a szórakozás határterületén mozgó egyedülálló nők, prostituáltak státuszának „jóhiszemű” megítélése, jelenlétük, munkavégzésük ezért csak a személyzet, a portások, pincérek, üzletvezetők egyetértésével volt lehetséges, akik csendestársként részesedést kaphattak és kaptak is a prostitúció hasznából. A szocialista korszak nívósabb szórakozóhelyein, szállodákban stb. a prostitúció működésének, működtetésének a lehetőségét a személyzet és a vezetőség elsősorban magának tartotta fenn, ami persze nem zárta ki együttműködésüket - megfelelő ellenszolgáltatás fejében - bűnözői csoportokkal. Az erőviszonyok ezt - komoly szervezett bűnözés hiányában - még lehetővé tették, mert az intézmények mögött ott álltak a hatalom képviselői, a hatóságok és a rendőrség, míg a bűnözök számára az állam és bármikor lecserélhető-kicserélhető képviselői még megfoghatatlan és túl erős tulajdonost jelentettek. Ágnesnek és csapatának is szüksége volt tehát az alkalmazottak segítségére, mert ahogyan az ügyükben ítélkező bíróság megállapította: „a vendéglátó ipari vállalatok alkalmazottai állítottak fel ki nem deríthető szempontok szerinti clausulát és egy bizonyos létszám felett nem engedtek be „új lányt” a szórakozóhelyre.”30 Az eddig elmondottak alapján érdemes és szükséges a prostituálódás okairól és stációiról néhány szót mondani. A hatóságok a szociális helyzettel, vagy a rossz baráti környezettel, a családi nevelés hiányosságaival, a nagyvárosi környezet csábításaival, a luxusigényekkel indokolták ezt a jelenséget. Tették ezt annak ellenére, hogy a hasonló életkorú és adottságú nők döntő többsége a prostituáltakhoz hasonló körülmények között élt és dolgozott, ám ennek ellenére mégsem választotta ezt az utat. A hatóságok ugyanakkor nem állították, hogy a generációs szakadék, az életmód átalakulása, a szexualitáshoz való viszony megváltozása világszerte, vagy az ifjúsági szubkultúra olyan szerveződési formái, mint a galeri elégséges magyarázattal szolgáltak volna a prostituálódásra, és ezt az általunk vizsgált esetek sem támasztják alá. A generációs szakadék azért tűnt jó magyarázatnak, mert az 1960-as évek fiataljai és az 1920-as, 30-as években született és szocializálódott szüleik életmódja között nem egyszerűen nagy volt a különbség. A fiatalok esetében a szexualitáshoz való viszony átalakulása együtt járt egy alternatív, a szocialista rendszertől független életmód kialakításának az igényével. A hatalom számára ezért tűnt a legveszélyesebbnek éppen az ifjúsági szubkultúra - mindezeket a jelenségeket együttesen mutató - egyik szerveződési formája: a galeri. Balázs 30 Budapest Főváros Levéltára (BFL) XXV.44.b Pesti Központi Kerületi Bíróság büntetőperes iratai 3287/1971. ítélet 15. p.
