Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Frisnyák Zsuzsa: A telefon nélküli élet
294 A városok mindennapjai, életvilága ramja 1990-re száz lakosra 16,7 gépkocsit irányzott elő, a 22-es telefonsűrűség esetében a lakástelefonok sűrűsége alig 8,5 lett volna. A program szerint a 19-es sűrűséget feltétlenül el kellett volna érni, mert ez elengedhetetlen volt a közületi igények kielégítéséhez. Ez esetben csak orvosok és közéleti személyiségek néhány ezres tábora juthatott volna telefonhoz. Ha a 19 beszélőhely/ száz lakos sűrűség 1990-es elérését tűzték volna ki célul, akkor az 1975-ös 200 ezer telefonra várakozó helyett 1990-ben 250 ezer várakozóval kellett volna számolni. Bár a minisztertanács 1979-ben elfogadta a kétféle variációra kidolgozott koncepciót, a tervekből végül semmi sem valósult meg. A hatodik ötéves tervben (1980-1984) a posta a hosszú távú koncepció alsó sávú értékeihez kapott forrásokat, ami azzal a következménnyel járt, hogy 1980-1984 között 90 ezer telefonnal kevesebbel nőtt a hálózat, mint 1975-1979 között. A fejlődés üteme tehát csökkent, a távközlés rosszabb paraméterekkel jött ki a hatodik ötéves tervből, mint amivel indította. 1989-ben a megyék telefonsűrűsége 6-16 beszélőhely/száz lakos közötti értéken mozgott. A távközlési beruházások 1970-1980-as évekbeli visszafogásáról az Országos Tervhivatalban döntöttek. A távközlés elhanyagolásával összefüggő döntési folyamatok nem kaptak nyilvánosságot, részleteiről - a közlekedési beruházások visszafogásához hasonlóan - nem kerültek elő dokumentumok. A tények azt mutatják, hogy a Tervhivatal az eladósodás miatti szűkös forrásokat inkább az exportot növelő és a külgazdasági egyensúlyt javító ágazatokba csoportosította. Fennmaradt viszont egy belső feljegyzés, amelyet az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnöke számára írt egyik munkatársa 1979-ben, és amely feltárja a tervhivatali akaratérvényesítés módszerét. „Várható, hogy a szükséges jelentős postai beruházásoknak az Országos Tervhivatal úgy szab gátat, hogy a minisztertanácsi előterjesztés elfogadása mellett olyan kitételt szerepeltet, mely szerint a következő ötéves tervekben a mindenkori lehetőségek keretein belül kell hogy a KPM (és a posta) a tervezést folytassa, és keresse a külső források bevonásának lehetőségét. Ez utóbbi témakörben az indokoltatlan és rosszul kihasznált, postától független különhálózatok területén reális kiaknázá- si lehetőségek vannak”.8 1984-ben a 3329/1983. sz. minisztertanácsi határozat értelmében a Magyar Posta hosszú távú területi hírközlési koncepciót dolgozott ki. A koncepciót arra az 1979-es minisztertanácsi határozatra alapozták, amely szerint elsőbbséget kell biztosítani a népgazdaság szükségleteit, a termelés korszerűsítését, a honvédelmet, valamint az állam- és közbiztonságot szolgáló távközlési igények 8 Budinszky József feljegyzése Pál Lénárd elnök részére a posta és távközlés helyzetéről és fejlesztéspolitikai koncepciójáról, 1979. november 24. MOL XIX-A-41. (Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság iratai) 491. doboz
