Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
A városok mindennapjai, életvilága - Frisnyák Zsuzsa: A telefon nélküli élet
Frisnyák Zsuzsa: A telefon nélküli élet 295 kielégítésének. A koncepció megállapította, hogy a népgazdaság és a társadalom hírközlés iránti szükségletének ki nem elégített hányada az elégtelen fejlesztések következtében nőtt, a szolgáltatások színvonala pedig csökkent. A nem kielégítő távközlési szolgáltatások következtében „a legszerényebb becslések szerint is a bruttó hazai termék 1-1,5 ezreléke megy veszendőbe. Ennél is sokkal nagyobb kárt okoz távlatban az, hogy nincs megfelelő mód a hazai és nemzetközi munkamegosztásból és kooperációból, valamint az automatizált termelésirányításból és gyors piaci információból adódó előnyök kiaknázására”.9 1984-ben már látszott, hogy a 36 beszélőhely/száz lakos sűrűséget az ezredfordulóra megcélzó elképzelések nem fognak megvalósulni, ezért a célt lefelé módosították (30,7 beszélőhely/száz lakos). Az ellátatlanságot a nyilvános távbeszélő állomások számának növelésével próbálták enyhíteni. Az újabb, módosított fejlesztési koncepció 1987-ben készült el, ebben azzal számoltak, hogy 1990-re a nyilvántartott telefonra várakozók száma 600 ezerre emelkedik, mert a „népgazdaság fejlettségi szintje alapján 1-1,2 millió főállomás hiányzik a hálózatból”.10 A közforgalmú hálózat területi sajátosságai A távbeszélő szolgáltatás térbeli eloszlása és színvonala területileg változó volt. A nyolcmillió lakosú vidéknek hozzávetőlegesen annyi telefonállomás jutott, mint a kétmillió lakosú fővárosnak. A távbeszélő központok helyi hálózata földalatti kábelrendszerből, illetve légvezetékekből állt. 1960-ban a vidéki hálózatok 20%-a légvezetékekkel működött. 1960-ban a 2750 helyi távbeszélő központtal ellátott magyarországi település közül csak 204-ben volt éjjel-nappali telefonközpont. 1985-ben az ország több mint háromezer településéből mindössze ötszáz kapcsolódott be az automata távhívó hálózatba. Mindez azt jelentette, hogy csak ötszáz olyan település volt Magyarországon, ahol a tárcsázás során a központ automatikusan, kezelőszemélyzet közreműködése nélkül kapcsolta a hívott számot. A kézi kapcsolású központokat csak a postahivatalok nyitva tartása alatt (munkanapokon 8-16 óra között) lehetett igénybe venni. Hetven város és a községek 85%-a helyközi beszélgetéseit csak hosszas várakozással és gyenge minőségben tudta 9 Magyar Posta Fejlesztéspolitikai osztálya: Az egyes térségek, településközpontok és környezetük közötti munkamegosztást és kapcsolatokat segítő hírközlési fejlesztések főbb irányai, 1984. MOL XIX-H-1 pp. (Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium. Központilag iktatott iratok) 15. 358. doboz. 457864/1984. 10 Hosszú távú 1987. 26. p.
