Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből
Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből 263 Néhány évvel később ismét 323 munkást, 84 műszakit és 160 egyéb alkalmazottat bocsátottak el a gyárból.29 Már önmagában az is konfliktusokkal járt, hogy megváltozott az egyes szakmák, termelési egységek gyáron belül addig kialakult hierarchiája. A Vasúti Jármű és Vagon területén dolgozók érthető módon a munkájukat és megélhetésüket féltették. A gyár jövőjét, fejlődési pályáját illetően nagy volt a bizonytalanság és a vita. Senki sem tudhatta előre, hogy lesz-e elegendő megrendelés, és versenyképesek lesznek-e az új termékek. Még évekkel a Szerszámgépgyár és a Vagongyár egyesítése után is maradtak bizonyos ellenérzések a két részleg dolgozói között. Az addig önálló gyárak vagongyárba való beolvasztása viszonylagos függetlenséget és számos önálló vezetői posztot szüntetett meg, ez is kiváltója és hosszú időn keresztül éltetője lett a feszültségeknek. Az átszervezésnek azonnal meglett az első eredménye, ugyanis az előző évi lemaradások miatt keletkezett tetemes hátrányokat az év végére sikerült behozni, és a vagongyár teljesítette az 1963. évi tervet, amit minden oldalról (az irányító hatóságok és pártbizottságok, valamint a gyár dolgozói részéről is) elismeréssel nyugtáztak. A legfelső pártvezetés és a Kohó- és Gépipari Minisztérium elégedetten vette tudomásul, hogy a vagongyár - amely az elmúlt néhány évben oly sok fejfájást okozott - a szó szoros értelmében sínre állt. Még a szocializmusban szokatlan elbocsátásokat is tudomásul vették, ha a népgazdaság érdeke így kívánta. Respektálták, hogy Horváth Ede megteszi azt, amit más igazgatók nem mertek felvállalni. A megyei párt végrehajtó bizottság tagjai is örömmel nyugtázták, hogy a gyár teljesítette az 1963. évi termelési, önköltségi és exporttervet. Egyhangúan támogatták az irányító hatóságok javaslatát, amelynek értelmében 1964. január 1-jei hatállyal Wilhelm Pieck Járműipari Müvek néven összevonták a Győri Szerszámgépgyárat a Vagongyárral. A két gyár egyesítése beleillett az iparigazgatóságok napirenden lévő megszüntetésének és a közvetlen miniszterhelyettesi irányítás alá rendelt nagy gazdasági egységek létrehozásának gyakorlatába. A Gazdasági Bizottság a két vállalat között fennálló „jelentős termelési kooperáció, továbbá a két vállalat előtt álló távlati nagy feladatok” végrehajtásával indokolta az összevonást, ami természetesen újabb jelentős mozgással és átszervezéssel járt. Az anyagyári műszaki vezetőket újabb kudarc érte: azok után, hogy Lakatos nyugdíjaztatásával kiestek a vezérigazgatói székért folyó küzdelemből, még az egyesített nagyvállalatban betöltendő második vonalbeli (egyébként minden tekintetben vonzó) vezetői állásuk is veszélybe került. Horváth Ede ugyanis a vezetői posztok elosztásánál 29 GYML MPB VB 1. f. 3. cs. 211. őe. A Wilhelm Pieck Járműipari Müvek vezérigazgatójának tájékoztatója 560 ember elbocsátásával kapcsolatban, 1964. június 15.
