Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből
Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből 255 táshoz (a termelési érték fennmaradó részét vasszerkezetek, hidak stb. tették ki). 1986-ban vasúti kocsikat már egyáltalán nem állítottak elő Győrött, ellenben a teljes termelési érték 3A-ét különféle motorok és futóművek adták. Az új termékek gyártásának elindulását a vagongyártás visszafejlesztése és az ott dolgozók más munkakörbe való áthelyezése kísérte. A zárt rendszerű, kötött ütemű, automatizált, célgépesített és több műszakos munkarend sokak számára nehezen elviselhető monotóniát jelentett a korábbi jórészt kézi, kis sorozatú, műhelyrendszerű termeléshez képest, ezért az átcsoportosítandó dolgozók 60- 70%-a inkább kilépett a gyárból.2 A központi fejlesztési programok hatása egy-másfél évtized múlva kifúl- ladt, a nagyarányú mennyiségi fejlesztéssel nem tartott lépést a technológia és a műszaki színvonal emelése, ezért a kezdetben korszerű termékek csakhamar elavultak, a konstrukciók versenyképessége gyorsan romlott, a háttéripar fejlesztése elmaradt, így innovációs „szigetek” jöttek létre anélkül, hogy Győr iparának távlati fejlesztését megalapozták volna. A versenyképesség romlásának szemmel látható jele volt, hogy a gépipar részesedése a város összes tőkés exportjából az 1988. évi 53,78%-ról a 90-es évek elejére 39,58%-ra csökkent, ugyanakkor a könnyűipar részesedése a tőkés exportból 28,25%-ról 34,13%-ra nőtt. (Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a gépipar 40% körüli tőkés exportja az ország többi régiójához képest még mindig kiemelkedő aránynak számított, itt a gépipari tőkés export arányának romlása az érdekes.) Tehát éppen annak az ágazatnak a dollárexportból való részesedése esett vissza a legjobban, amelynek a fejlesztését a megelőző évtizedekben a KGST-országok közötti szakosodásra és integrációra alapozták. A termékek korával kapcsolatban elmondható, hogy az 1980-as évek végén az életgörbe első szakaszához mindössze 3,7%-uk tartozott. A termékek döntő többsége, mintegy 2/3-a már a második szakaszban tartott. A fennmaradó, jelentősnek mondható rész található az életgörbe harmadik szakaszában. Egy részüknél az árbevétel a ráfordításokat sem fedezte. Az összes termékek mintegy 40%-a származott licencből. A gyártási engedélyek jelentős részét a hetvenes években vásárolták, tehát a nyolcvanas évek végén az így előállított termékek (az időközben bekövetkezett fejlesztések ellenére sem) számítottak korszerűnek. Ez a dolgozat arról szól, hogy milyen ellentmondásokkal, konfliktusokkal és társadalmi költségekkel járt az ország egyik legnagyobb - és a város életét egészen a rendszerváltásig döntő módon meghatározó - nagyvállalatának, a Győri Vagongyámak az 1960-as években kezdődő és az 1970-es évek elejéig tartó radikális termékszerkezet-váltása, amelynek következtében a hagyomá2 FAZEKAS-KÖLLŐ 1990. 144-145. p.
