Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Helyi társadalmak? - Honvári János: Győr. Az alkalmazkodóképesség egy példája az 1960-as évekből
256 Helyi társadalmak? nyos termékek, gyártástechnológiák, szakmák és készségek helyébe egészen új termékszerkezet és gyártástechnológia lépett. *** A Győr-Sopron Megyei és Győr Városi Pártbizottság 1965 tavaszán összehangolt, koncepciós elemekkel tarkított támadást indított Horváth Ede, a vagongyár alig egy évvel korábban kinevezett vezérigazgatója ellen, ami kis híján a „vörös báró” fejébe került.3 Erre a területi pártszervezetekhez érkező bejelentések adták az ürügyet, amelyekben pártfúnkcionáriusok a vagongyári üzemi demokrácia gyakori megsértéséről és a gyári politikai munka feltűnő hanyatlásáról számoltak be. A megyei és városi párt végrehajtó bizottság 1965 májusában úgy döntött, hogy pártvizsgálattal deríti ki a bejelentések valóságtartalmát.4 Lombos Ferenc megyei párt első titkár számára kapóra jött ez a panaszáradat, mivel ebben az időben a Horváth Edéhez fűződő viszonya megromlott, és kettejük - személyeskedéstől sem mentes - vitája a város egész közvéleményét foglalkoztató üggyé változott. A két karizmatikus személy ellentéte mögött az ország egyik legnagyobb, Győr életlehetőségeit kerek egy évszázadon keresztül döntő módon meghatározó nagyüzeme, a vagongyár súlyos nehézségei és az ebből való kilábalásra tett kísérletek miatt keletkező feszültségek álltak. Az 1940-es évek végén, az 1950- es évek elején végrehajtott profiltisztítás során a Magyar Vagon- és Gépgyárról leválasztották korábbi termelésének több mint 40%-át, így a mezőgazdasági gépgyártást, a tűzhely- és kályhagyártást, a kisvasúti- és váltógyártást stb. Egy sor fontos termelőegység kivált az anyagyárból és más - rendszerint nem is győri - vállalat telephelyévé vált.5 A profilírozás után a győri gyár legfontosabb 3 Szakadát István, aki tanulmányát még akkor írta, amikor az irányító párttestületek iratanyaga hétpecsétes titoknak számított, azt állítja, hogy Horváth Ede 1966-ban került koncepciós per árnyékába, és soha sem fogjuk megtudni, kik voltak a támadói és védelmezői. Ma már ismert, hogy a szocialista demokrácia és munkásérdekek védelmének álarca mögé bújó támadás egy évvel korábban történt, és nagyjából az is kiderül az iratokból, hogy legfelső szinten Fock Jenő, Horgos Gyula kohó és gépipari miniszter, továbbá a Kohó- és Gépipari Minisztérium első számú vezetői, alsó szinten pedig Bittmann Ernő, Győr város pártbizottsági első titkár volt a vezér legfőbb támogatója, támadói pedig leginkább a megyei pártbizottság vezetői közül kerültek ki. SZAKADÁT 1992. 256. p. 4 Győr-Moson-Sopron Megyei Levéltár Győri Levéltára (a továbbiakban GYML) MSZMP Győr-Sopron Megyei Pártbizottság Végrehajtó Bizottsága (a továbbiakban: MPB VB) 1. f. 3. cs. 252.őe. Jelentés a Magyar Vagon- és Gépgyár pártszervezetinek politikai munkájáról és a vállalat dolgozóinak hangulatáról. 5 Az anyagyárról leválasztották az autógyártást, a repülőtéren működő csavargyártást, az egykori győri Agyúgyár helyén lévő Ipartelepi Üzemet és az Ipartelepi Öntödét. Ezek a gyáregy
