Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
Feitl István: A magyar városi „lobbi” 185 tanácstagok járási csoportja. Ezt követően a hetvenes években folytatódott a járások számának csökkentése és a járási funkciók városokhoz telepítése. A járásokkal szembeni fellépést a közigazgatási, területfejlesztési szakembergárda érvei is segítették. Ezek nem ritkán Erdei Ferencnek a város és község szerves egységére építő felfogására támaszkodva fogalmazták meg érveiket. A hetvenes évek legelején városokra épülő új településpolitikai koncepciót vázolt fel például Madarász Tibor, aki szerint meg kell szüntetni a járásokat, és az országot a városi vonzáskörzetekhez illeszkedő ún. tájegységekbe szervezve, radikálisan más közigazgatási beosztásban lehetne megújítani.16 Madarász bírálta az új gazdasági mechanizmussal létrejött megye-centrikus helyzetet. Nem település-, hanem országos városfejlesztési koncepciót, városhálózat fejlesztési tervet, összességében egy város-centrikus önigazgatási rendszer bevezetését sürgette. Hasonló reformkoncepciót dolgozott ki a hetvenes évek elején Bibó István, aki visszaemlékezésében olyan kísérletként írt erről, amellyel Erdei Ferenc városkörzetekre alapuló területrendezési elgondolását akarta népszerűsíteni és vitát generálni köré.17 Bibó városkörnyék-rendszere a meglévő vagy kifejlesztendő 80-110 város köré szerveződő városjárásokra épült volna. Az ezek fölött álló országos kerületek a mai régiókra emlékeztettek. A megyét legfeljebb a járások szövetségeként lehetett volna életben hagyni. Bibó szerint „települési, tervezési és szervezési szempontból feltétlenül ez a leglendületesebb, legdemokratikusabb és legmodernebb megoldás”.18 Az Erdei-tradícióhoz kötődő falubarát javaslat azonban íróasztalfiókban maradt. Az 1971-es Országos Településhálózat-fejlesztési Terv a városok további fejlődésének kedvezett. Bár az említett reformkoncepciók nem valósultak meg, a „városideológia” hatása azért megmutatkozott. A Politikai Bizottság határozata 1973 májusában már úgy fogalmazott, hogy a településfejlesztésben a városoknak elsődlegességet kell biztosítani, bár hozzátette, hogy ezen belül a fővárosra és az öt megyei városra kell koncentrálni. Ezt az elvet 1977 októberében megerősítette, mint ahogy azt is, hogy elő kell segíteni a város környéki települések és a városok társulását. A városok igyekeztek az ipari beruházásokért folytatott versenyben minél jobb pozícióba kerülni, amit a megyei kapcsolatok sikerességével, a lobbizással és ezen keresztül, vagy közvetlenül a központi szerepkör kiharcolásával lehetett elérni. A vállalatok letelepedése ugyanis jelentősebb infrastrukturális beruházást is magával hozott. A megyeszékhelyek után a nyolcvanas években a kis- és középvárosok is növekvő fejlesztési forrásokhoz jutottak, de ez arra kelő Madarász 1971. 17 Erdei 1974., Huszár 1989. 18 Bibó 1975.
