Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
186 Városhálózat, városfejlesztési politika vés volt, hogy a vonzáskörzetükben lévő kistelepülések gondjait vagy közlekedési lehetőségeit megoldják. A hetvenes évek vitáit követően az új évtizedben az a vélemény alakult ki, hogy nemcsak a falvak, de sok szempontból a városok is kevés támogatáshoz jutottak. Akisvárosi atmoszférát jól érzékelteti Bánlaky Pál tanulmánya.19 A nyolcvanas években a város és vonzáskörzetének együttes fejlesztése már elfogadottá vált. Az 1971-et követő tíz esztendő tudományos elemzései meggyőzően bizonyították, hogy az ötvenes évektől kezdődően az elosztási folyamatok egyenlőtlenségei nem csökkentek, ellenkezőleg, erősödtek a hetvenes években. A főváros és az iparilag fejlettebb északi országrész volt ennek a nyertese, a tanyás, falusias, mezőgazdasági jellegű alföldi megyék a vesztesei. Az OKT az azonos településkategóriák között igyekezett kiegyenlítődést elérni, ami sikerült is. Ez azonban az eltérő településkategóriák, így a város és falu közötti különbségek növekedésével járt együtt. Ennek egyik közvetlen oka az volt, hogy a beruházások igen magas százalékát az állami célcsoportos lakásépítés vitte el, amit kizárólag a felső- és középfokú központok kaphattak. Ez azonban már a megyék növekvő redisztribúciós szerepén is múlott. A fentiek ismeretében nem véletlen, hogy a közigazgatás-tudományban általánosan elterjedt vélemény volt, hogy a tanácsrendszerben megyei centralizmus jött létre, de nem a központi kormányzattal, hanem a városi-községi ön- kormányzatokkal szemben. A központi szervek és a megyék között a hetvenes években egy sajátos egyeztetési, hatalommegosztási folyamat épült ki. A főváros érdekérvényesítő képességének alakulása Külön kell szólnunk Budapestről. A főváros és az akkor 44 településben meghatározott „vonzáskörzet”, vagy agglomerációs gyűrű szerves egységet alkotott. Budapest erejét és egyben problémáit az országhoz képest aránytalan nagyságrendje adta, vagyis, hogy világviszonylatban is egyedülálló módon az ország lakosságának 20%-a itt összpontosult, s a sorrendben következő nagyváros népessége a főváros népességének még az 1/10-ét sem érte el. Az öt megyei város együttesen is nehezen vehette fel a versenyt Budapesttel. A hetvenes évek elejére még mindig itt dolgozott az iparban foglalkoztatottak egyharmada, itt képződött az ipari termelés 40%-a, ezen belül az exportképes termékek zöme. A munkások és alkalmazottak közül több mint 160 ezren az alulfejlett agglomerációból ingáztak munkahelyükre. 19 BÁNLAKY 1987.
