Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
184 Városhálózat, városfejlesztési politika nácsok kialakítása a helyi párt- és tanácsi szószólók elvesztését eredményezte. Amíg 1950-1954 között 103, 1955-1964 között 18, addig 1965-1978 között 109 községegyesítésre került sor. (Jellegzetes példája ennek a folyamatnak az aprófalvas Baranya, ahol 1960-ban a 323 községnek 229 önálló és 42 közös tanácsa, 1980-ban 291 községnek már csak 12 önálló és 67 közös tanácsa volt. Az aprófalvak sorsának jelképévé vált Gyűrűfü, az első teljesen elnéptelenedett falu. Ugyanakkor a nyolcvanas évek elejére kialakult a megye nagyközségi településhálózata: Pécsvárad, Sásd, Sellye, Siklós, Beremend, Szentlőrinc, Mázaszászvár, Villány, Boly, Harkány, Mágocs, Vajszló.) Már a hetvenes évek közepén világossá vált, hogy a tanács nélkül maradt helyeken mozgatórugó, irányító nélkül maradt a település. A mezőgazdasági üzemközpontok és az új tanácsi székhelyek egy irányba alakították a településkoncentrációt. Az erős községekbe költöztek a térség alapellátását biztosító intézmények és szövetkezeti üzemközpontok. Már ebben az időszakban ismert jelenség volt a cigányfalvak megjelenése a kiürülő településeken. A nyolcvanas évekre a kisfalvak a faluhálózat több mint felét tették ki (3000-ből 1600-at). 84%-ukban nem volt tanácsi székhely és 83%-ukban mezőgazdasági üzemközpont sem. Legtöbbjükben a körzeti orvos és a felső tagozat is hiányzott. A kisfalvak társadalmi elszegényedését, hátrányait nem enyhítette, ellenkezőleg, erősítette a településpolitika új rendszere és a tanácsi érdekérvényesítési esélykülönbségek. A helyzetet sokoldalúan tárták fel különböző tudományos és publicisztikai írások, és az értelmiségi közbeszéd egyik témájává, és ennek nyomán az önkormányzati reformgondolatok táptalajává vált a nyolcvanas évek elején. A városok A falvak sorsával szemben ott álltak az erősödő városok, amelyeknek egy lakosra jutó bevételei a hetvenes évek közepén 1,7-3-szor nagyobbak voltak, mint a községeké. A városok előretörését mutatta, hogy 1965-től megfigyelhető volt a járások összevonása és városkörnyéki igazgatási egységek létrehozása. 1969-ben azonban az MSZMP KB Titkárság leállította ezt a folyamatot, amikor további 15 járás megszüntetését és nyolc község várossá nyilvánítását kezdeményezte az államapparátus. A megszüntetés indoka a tsz-ek, a városok és községek önállóságának erősödése, a leállításé az összevonás átgondolatlannak nyilvánítása volt. Az 1971-es törvény szerint a járásokban a továbbiakban képviseleti szervet nem választhattak, de megmaradt közigazgatási szerepük, és egyes ellenőrzési funkciók gyakorlására létrehozható volt a községekből megválasztott megyei
