Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)

Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban

Feitl István: A magyar városi „lobbi' 175 vak, hanem a kolhoz mintájú szervezeti megoldás fellazításában ért el jelentős eredményt. Fehér Lajos és a mögötte csoportosuló politikus- és szakembergárda működésének eredményeként elsőként a mezőgazdaság lépett rá a reform útjá­ra. Itt kell szólnunk a hatvanas évektől formálódó lobbitevékenységről. Ezek kutatása nemrég indult meg. Aligha kétséges, hogy a legerősebb az ipari és az ezzel összefonódó, de nem azonos szakszervezeti csoportosulás volt. A leg­újabb kutatások mutatnak rá az előbb említett agrárlobbi kialakulására és te­vékenységére.7 A lobbik olyan módon képződtek, hogy egy-két politikus mögé sorakoztak fel értelmiségi szakmai csoportok - az agrárlobbi esetében ezek bázisát az agráregyetemek vagy az Erdei Ferenc által vezetett Agrárgazdasági Kutató Intézet jelentették -, továbbá alsóbb szintű vezetők hálózata, jelen eset­ben tanácselnökök és téeszelnökök csoportjai, végül társadalmi szervezetek, mint például a SZÖVOSZ, majd 1967-től az egyre nagyobb hatalmú Termelő- szövetkezetek Országos Tanácsa (TOT). Ezek lazán szervezett, de egy irányba mutató tevékenysége eredményeket érhetett el nemcsak a pénzek elosztásában, de a szabályozások módosításában, sőt ideológiai kérdésekben is. A területi, megyei lobbik kialakulására is ettől az időszaktól nyílt lehetőség. A városok érdekeinek képviselete nem teljesen a fenti modell alapján szerveződött, itt a szakértői csoportoknak és az ideológiai offenzívának - mint látni fogjuk - na­gyobb szerepe volt. Ebben az értelemben nem is beszélhetünk klasszikus városi lobbi kialakulásáról. A korszak nagy részében jelentős eltérés volt a városi és községi tanácsi szervezetek jogállásában. A községi tanács járás alá volt rendelve, a városi ta­nács nem; a városiak hatásköre lényegesen szélesebb volt, elsőfokú hatóság­ként járhattak el, szemben a községiekkel, amelyek csak egy-egy ügykörben gyakorolták ezt a jogot. A város szinte mindenben bizonyos előnyöket élvezett, rendelkezett vállalatokkal, hivatalnokai fizetése nagyobb, pénzügyi ellátottsága lényegesen kedvezőbb volt. A városokon belül további két elkülönülő kategória létezett, a megyei városi, illetve a kiemelten kezelt fővárosi tanács. A rend­szerben az összekötő elem a nagyközségi tanács volt, amely egyfajta járás alá rendelt városi tanácsnak felelt meg. (Lásd erre a 1016/1969. (IV. 29.) sz. kor­mányhatározatot a nagyközségek szervezéséről.) A városi jogállásból fakadó előny azzal járt, hogy mindvégig nagy nyomás nehezedett a központi hatalomra a várossá nyilvánítás érdekében. Az 1960-at követő tizenöt évben összesen húsz ilyen döntés született. A Politikai Bizottság 1973-ban, illetve a Központi Bizottság 1979 márciusában is igyekezett a nyo­7 Varga 2001.

Next

/
Oldalképek
Tartalom