Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
176 Városhálózat, városfejlesztési politika másnak ellenállni, részben a várossá nyilvánítás feltételeinek szigorításával, részben az ütem mérséklésével. A második tanácstörvény felülvizsgálatának gondolata már 1964-ben zöld utat kapott a Politikai Bizottságtól, és ennek nyomán a változás a városi és a községi tanács feladatainak differenciálásával, a decentralizálással és ezzel egy időben a községek összevonásával 1965-ben el is kezdődött. Átmenetileg a NET felhatalmazta a kormányt (1965. évi 8. tvr.), hogy kísérleti jelleggel új szervezeti formákat is alkalmazhasson a helyi igazgatásban. Ennek nyomán bevezették a városkörnyéki község és nagyközség kategóriáját, lehetővé tették a kisebb lélekszámú községekben a végrehajtó bizottságok működésének szüneteltetését. A települési szféra sikerét jelentette, hogy a vállalati összevonások eredményeként létrejött trösztök és vállalatközpontok pártszervezeteit a Politikai Bizottság 1964. májusi ülésén Cseterki Lajos és Szurdi István erőteljes érvelése ellenére sem vonták ki a területi irányítás alól ágazati szervezeti keretekbe, hanem a helyi pártbizottságok fennhatósága alatt tartották őket. A második tanácstörvény felülvizsgálatáról, illetve a tanácsoknak az új gazdasági mechanizmushoz illeszkedő szerepmódosulásáról az MSZMP KB 1966 májusában hozott döntést. A következő hónapban a Politikai Bizottság a tanácsok pártirányításának továbbfejlesztésével is foglalkozott. A határozat leszögezte, hogy lényegesen növelni kell a tanácsok saját bevételeinek arányát és csökkenteni az állami támogatást. Az új pénzügyi szabályozás bevezetése kormányhatározattal történt (1044/1970. (X. 15.) sz. Korm. hat.). A reform a tanácsok alapvető gazdasági feladatait a város- és településfejlesztésben, illetőleg a kommunális ellátásban szabta meg. A költségvetési szervek aprólékos tervezési-finanszírozási rendszere helyébe új finanszírozás lépett. A mezőgazdaságban csökkentették a tanácsok termelésszervezési feladatait. A gazdaságirányítási reform előtt a tanácsok nem voltak érdekeltek a működési területükön folyó gazdasági tevékenység eredményességében. A reform után a tanácsok gazdasági tevékenysége kiszélesült, a tervezés, a költséggazdálkodás, a fejlesztési alappal való gazdálkodás és a vállalat-gazdálkodás új lehetőséget teremtett a városok számára is. Az 1971 -es harmadik tanácstörvény után a tanács döntési jogosítványai bővültek: meghatározta fejlesztési programját, a pénzügyi terveket és a költségvetést, irányította ezek végrehajtását, dönthetett pénzeszközei átcsoportosításáról. Teljes egészében dönthetett a pénzmaradvány és a tartalékok felhasználásáról. Bővültek hitelfelvételi lehetőségei, a felsőbb állami szervek helyett maga rendelkezett a kezelésébe adott állami tulajdonról, vállalatokat és intézményeket hozhatott létre. Ezeket ugyanakkor nem rángathatta, így a beruházások kivitelezése kvázi-piaci körülmények közé
