Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Feitl István: A magyar városi "lobbi" : a hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban
FEITL ISTVÁN A MAGYAR VÁROSI „LOBBI” A hatókör és a befolyás változása a szocialista korszakban Ötvenes évek A tanácsrendszer megszületésekor lényegében megszűnt a területi érdekérvényesítés lehetősége Magyarországon. Ennek okai a következők voltak: a helyi hatalom a közigazgatási átszervezés és a tanácsrendszer létrehozása időszakában destabilizálódott, figyelmét saját belső szervezetének kialakítása teljes mértékben lekötötte. Ez persze önmagában csak átmeneti pozícióvesztést eredményezett volna, a súlyosabb probléma az volt, hogy a tanácsrendszer több oknál fogva sem tehetett szert komoly önálló hatalmi súlyra. Ezek közül a legismertebb az, hogy a deklarált célkitűzésekkel ellentétben a tanács nem valódi képviseleti szerv lett, hanem az államigazgatás meghosszabbított keze, vagyis az alárendeltségi hierarchiában sokkal inkább a minisztériumoktól és központi államhatalmi szervezetektől váltak függővé hivatali egységei, mint a választott vezető testületektől vagy a tanácselnököktől. A másik tényező 1949 és 1953 között a lényegében három hullámban megismétlődött éberségi, bizalmatlansági hisztéria kiterjesztése volt a helyi közigazgatásra, ami az apparátus politikai felülvizsgálatában, majd közönséges tisztogatásban nyilvánult meg, minden esetben a tapasztalt, a régi rendszerhez, illetve a koalíciós időkhöz kötődő szakemberek eltávolításával járt, osztály-hovatartozás szerinti szelekciót jelentett, valamint képzetlen emberek beállítását eredményezte. A párt illetékes vezető testületéinek, a kádercsoportoknak, sőt az államvédelemnek kiszolgáltatott tisztviselői kar félelemben élt, a tanácselnökök ugyanúgy, mint az intézmények vagy a helyi vállalatok vezetői. Az igazoló eljárásokat és a B-listázást nem számítva, az első ilyen hullám 1949-1950-re esett, a jegyzők központi hatalom alá rendelésével kezdődött, és az ideiglenes tanácsok létrehozásával fejeződött be. A legerőteljesebb tisztogatás az 1950. novemberi első tanácsválasztások után indult meg és 1951 -ben végéig folyt. A Zöld Sándor belügyminiszter elleni egyik koncepciós vád épp ezzel függött össze, azt vetették a szemére, hogy hagyta a horthysta tisztségviselők visszaszivárgását a közigazgatásba. 1951 közepén a megerősített káderpolitikai apparátus Üzemszerűvé tette a tisztogatást, amelynek nyomán több hullámban egészen 1952-ig folyt a megfélemlítő ÜRBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 169-198. p.
