Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Novák Csaba Zoltán: Területrendezés a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában
Novák Csaba Zoltán: Területrendezés a hetvenes-nyolcvanas évek ... 155 egybefonjuk a román építészeti hagyományokat a modem irányzatokkal, egyszerű, ésszerűen méretezett, minél könnyebb és túlzott díszítés nélküli épületeket emelve.”16 Minden jelentősebb település egy olyan, ún. politikai-közigazgatási centrum köré szerveződött volna, amely egységes modell alapján tartalmazza a hivatalos párt- és állami épületeket, a szónoklatokra alkalmas erkéllyel és egy nagyméretű, tömeggyülésre, felvonulásra használható teret, valamit a környező lakóházakat.17 „Durva egyöntetűség sugárzik az épületek szerkezete és a tér berendezése közötti összhangból, elsősorban a beton győzelme a természet fölött, de ez a konstrukció nemcsak a természetet mint veszélyes, leigázásra érdemesült zónát zárja ki magából, hanem a szabad polgárok találkozását, illetve elidőzését is, mondjuk egy épületes eszmecserére. Ez a tér és a hozzá tartozó épületegyüttes ugyanis egyetlen formát enged magához az emberek között létre jöhető csoportosulásokból: a tömeget. Ez a tér a tömegnek volt kitalálva. Nem akármilyen tömegnek, hanem az éljenző, dicsőítő, tapsoló tömegnek, hiszen a téren körbeforduló tekintet kényszerítő módon állapodik meg a teret szemből lezáró épületből kiugró balkonon, amely valóságosan leuralja, fegyelmezi azt, ami a téren megtörténhet.” - írja a Taps-térről Tamás Dénes filozófus.18 A tervezett területrendezéssel a párt gazdasági, ideológiai és politikai célkitűzéseket is követett. A hetvenes évek elejére a pártvezetésen belül diadalmaskodott a Ceauçescu képviselte politikai-gazdasági irányvonal. A kitűzött cél - a lehetőségek között - a gazdaságilag és politikailag független és erős, nemzeti jegyeket is magán viselő román állam megteremtése volt. A hatvanas évek közepére és utolsó felére jellemző politikai-ideológiai nyitás fokozatosan véget ért. A politikai életben, miután egy teljes mértékű elitváltás zajlott le, erősödött a centralizált vezetés. A kultúra területén a cenzúra újra erőteljesebben követelte meg, hogy minden kulturális tevékenység kizárólag a párt új társadalmipolitikai programját szolgálja. Előtérbe került az „új típusú ember” és a „román szocialista nemzet” kialakításának igénye.19 A párt gazdaságpolitikáját illetően 16 A Román Kommunista Párt 1972. 468. p. 17 Ismert példája ennek a modellnek a Csíkszeredái új városközpont, amelynek központi terét a helyiek a találó „Taps-tér” elnevezéssel illették. 18 Tamás 2009. 19 Az „új típusú ember” és a „szocialista nemzet” kialakítása a Ceauçescu-politika egyik alappillére lett. Elméleti megalapozására a hatvanas évek végén került sor, gyakorlati kivitelezésük pedig a hetvenes évektől kezdődött meg és zajlott az éppen aktuális kül- és belpolitikai helyzet függvényében. A szocialista nemzet fogalmának értelmezése azonos lelkületet, mentalitást, kultúrát feltételezett, csupán - ezt is csak néhány nemzetiség, mmt pl. a magyarok esetében - egy bizonyos mértékű nyelvi elkülönülést ismerve el. Az RKP meghatározásában a szocialista nemzetet a közös társadalmi és gazdasági struktúrák, valamint a homogén szocialista kultúra fogják össze. Részletesebben ld. NOVÁK 2006b.
