Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Novák Csaba Zoltán: Területrendezés a hetvenes-nyolcvanas évek Romániájában
156 Városhálózat, városfejlesztési politika szintén a Ceau§escu-irányvonal vált meghatározóvá. A mérsékeltebb gazdasági reformpolitika hívei alulmaradtak a politikai „szuverenitást” gazdasági önállósággal is kiegészítő, erőteljes iparosítást szorgalmazó irányvonallal szemben. A területrendezés tehát ebben a politikai kontextusban kapott új lendületet, illetve kapcsolt különböző fokozatokra a nyolcvanas évek során. A tervszerűen kialakított új városoknak, mezőgazdasági centrumoknak és falvaknak e gazdaságpolitikai irányvonalat kellett volna kiszolgálniuk. A nagy népsűrűségű városok rendeltetése az volt, hogy befogadják ezt az iparosítási hullámot, ipari egységeket és munkaerőt biztosítsanak. Az új vidéki gazdasági centrumok regionális sajátosságaik függvényében szolgálták volna ki az ipari centrumokat, nyersanyag-előkészítéssel vagy feldolgozással, élelmiszer előállításával, vagy éppenséggel turisztikai szolgáltatásokkal. A mindkét településtípus esetében szigorúan előírt terület-takarékosság célja a gazdasági beruházások, közművesítés, infrastrukturális beruházások stb. költségeinek csökkentése, a koncentrált falvak esetében pedig a termőföldek területének növelése. Ceaucescu modernizációs álmának része volt az új embertípus alkotta homogén szocialista nemzet is. A társadalmi homogenizáció érdekében a pártvezetés két fronton tevékenykedett. A tudományos ateizmus nevében általános ideológiai harcot hirdetett meg az ún. vallási miszticizmus, valamint a nem progresszív hagyományok ellen.20 A területrendezéssel járó lakosságcserékkel, település-felszámolásokkal pedig a homogenizációt akadályozó, még létező társadami sejtek (család, szomszédi viszony, vallási, nemzetiségi mikroközösségek) felszámolása is lehetővé vált volna. „Amit itt javasoltunk és célul tűztünk ki nem más, mint új centrumok létrehozása, amelyek közelebb hozzák a tömegeket a pártvezetéshez. Új lehetőségeket teremtünk az emberek szükségleteinek megoldására, ahogy Fazekas elvtárs fogalmazott, új szolgáltatásokat teremtünk az adott településeken, az embereknek nem kell majd száz kilométereket utazniuk.”21 - jelentette ki a párt első embere 1971-ben a KB novemberi ülésén. Tehát szolgáltatásokat nyújtani, ugyanakkor „közelebb hozni” a tömegeket a pártvezetéshez. Uglár József, szatmári első titkárnak, az ugyanezen az ülésen elhangzott hozzászólása pedig jól példázza a még nem integrált társadalmi sejtek felszámolására tett kísérleteket: „Két dologról szeretnék beszélni. Egy jegyzéket is készítettem. Ez egy sajátos szatmári jelenség. Nagyon sok olyan ház, gazdaság létezik a megyében, amelyeket valahol a mezőkön, dombokon építettek fel szétszórva, rendezetlenül. Igyekszünk meggyőzni őket, hogy elköltözzenek, de számukra nem létezik törvény. Azt javasolom, hogy 20 Azokat a kulturális, történelmi hagyományokat tartották progresszív hagyománynak, amelyeket be lehetett illeszteni a párt ideológiai világképébe, propagandájába. 21 ANIC, fond CC PCR Cancelarie, dós. 153/1971. 65-73. f.
