Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Városhálózat, városfejlesztés: városhálózat, városfejlesztési politika - Beluszky Pál: A várossá nyilvánítás gyakorlata Magyarországon 1945 után
VÁROSHÁLÓZAT, VÁROSFEJLESZTÉS BELUSZKY PÁL A VÁROSSÁ NYILVÁNÍTÁS GYAKORLATA MAGYARORSZÁGON 1945 UTÁN A települések közigazgatási kategóriákba - pl. város, község, esetleg további részletezés, mint megyei jogú város, nagyközség stb. - való sorolása nem tükrözi minden esetben, mindenhol s mindenkor az adott településállomány tagjai között kialakult tényleges munkamegosztást, az e munkamegosztást leíró - funkcionális - településkategóriákat. Ennek ellenére szerepe, hatása korántsem elhanyagolható a településállomány formálásában és az egyes települések életében. Egyrészt koronként, országonként és régiónként eltérő mértékben, de meghatározza a települések s lakóik pozícióit az államrendszerben, a társadalom szerkezetében és a gazdasági életben, messzemenően befolyásolja polgáraik mindennapi életét - vö. egy szabad királyi város s egy jobbágyközség helyzetét a rendi társadalmakban -, másrészt tükrözi a „hatalom” értékítéletét, helyzetértékelését, szándékait a településállománnyal kapcsolatban, térszervező elképzeléseit, illetve annak gyakorlatát. A jogi s a „valós” településkategóriák meg nem felelését, a közigazgatási rang nyújtotta kép hiányosságait a településhálózati viszonyok elemzése során a történettudomány is érzékelte - noha hosszú időn keresztül mértékadónak fogadta el a jogi kategóriákat -, elég itt Fügedi Erik, Kubinyi András, Gyimesi Sándor, Bácskai Vera - Nagy Lajos, Vörös Károly, valamint Sonkoly Gábor ez irányú vizsgálódásaira hivatkoznunk.1 A jogi kategóriák mellett vagy azok helyett az egyes tudományok más kritériumokkal is kísérleteztek a városállomány meghatározása és elemzése során. A statisztikatudomány mellett a közigazgatási gyakorlat hazánkban és külföldön is megkísérelte a települések város-voltának meghatározásakor a települések lélekszámút alapul venni. A magyarországi gyakorlatban a kiegyezés utáni közigazgatási reform során a törvényhatósági jogú városi rang megítélését 12 ezer fős lélekszám-küszöbhöz kötötték;2 az Országos Településhálózat-fejlesztési Koncepcióhoz - OTK, ld. alább - mellékelt, 1974-ben megjelent várossá nyilvánítási kritériumrendszer pedig egyebek mellett 8 ezer fős lélekszámot követelt meg a városi rangra pályázó településektől. A közigazgatási gyakorlat 1 Fügedi 1981.; Kubinyi 1971.; gyimesi 1975.; Bácskai-Nagy 1984.; Vörös 1982.; Sonkoly 2001. 2 Gyáni-Kövér 1998. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV V. 2010. 135-147. p.
