Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
120 Város - emlékezet - mítoszképzés nek, amelyek segíthették volna a műsorok kiválasztásában, a rendezvények, a kulturális közösségek és a látogatottság megszervezésében. Bár a párt és a kerületi tanács a fiatal vezető mellett állt, és az intézmény számára biztosította a működési költségeket, mégis tapasztalatlanul és egyedül volt: nem állt mellette megfelelő szakembergárda, hiszen a társadalmi vezetőség tagjai nem a ház, hanem a kerületi üzemek alkalmazottaiként, nem tudtak megfelelő hatékonysággal együttműködni. Az egyik legfőbb problémát az jelentette, hogy a kerületi kulturális vezetés várakozásaival ellentétben a kultúrház vezetősége nem tudott megfelelő számú közönséget szervezni a tömegszervezetek tagjai közül az ismeretterjesztő előadásokra és egyes szakkörökbe, amelyek pedig az elképzelés szerint a szocialista emberré nevelés egyik fontos eszközét képezték volna. A „nevelésre” pedig Angyalföldön amúgy is nagy szükség lett volna, hiszen ez a tájék hagyományosan híres volt nagyszámú lumpen elemeiről. Az angyalföldi vagányok a ház megnyitásától kezdve problémát okoztak, ahogy azt az első hat hónap értékelésében is olvashatjuk: „Az első időben például nem egyszer fordult elő, hogy ablakok törtek be, a látogatók nem ügyeltek eléggé az otthon berendezésére, rongálások fordultak elő. A kultúrház fiataljai „őrbrigádot” szerveztek, sokakkal megértették, mit jelent a közösség vagyona s ügyeltek arra, hogy efféle kártevés sem hanyagságból, sem szántszándékkal ne fordulhasson elő. Eredményesen vették fel a harcot a kultúrház öntudatos látogatói a nyugati divatot majmoló csőnadrágos „aranyinak” ellen is, akik az első időben nagy számmal keresték fel a táncestéket. Felvilágosító munkával, rábeszéléssel, s ott, ahol ez sehogyan sem használt, kitiltással szüntették meg az ilyen visz- szataszító jelenségeket. Ma már kiszorultak az otthonból az ízléstelen, vadul rángatózó táncok, s egyre több követője gyűlik azoknak, akik az új magyar tömegtáncokat járják [...] A kultúrház megindításának sikere, az a szeretet, amellyel a dolgozók körülvették, természetesen felébresztette az ellenség figyelmét is. A vezetőség éberséghiányát felhasználva a környékbeli klerikális reakciónak sikerült néhány tagját becsempésznie az otthon aktívájába, adminisztrációjába. A szemközti szülőotthon helyiségében „bibliaórákat” rendeztek, s igyekeztek az előadások látogatóit átcsalogatni. Kétes elemeket „vagányokat” küldtek be az összejövetelekre, hogy ezzel lejárassák azokat. Mindezeket a kísérleteket a kultúrház tagjainak ébersége segített visszaverni. A reakció hatása nyilvánult meg abban is, hogy igyekeztek a kultúrházat egyszerű szórakozóhellyé alacsonyítani. A
