Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház - a szocialista kultúra fellegvára 121 kultúrház vezetője Osvári elvtárs - a számokban megnyilvánuló eredményektől elkápráztatva - ezt a veszélyt későn ismerte fel.”57 A korabeli „logika” szerint egyes szakkörök alacsony látogatottságát, sőt a vagányok randalírozását is az „ellenség”-nek tulajdonították. Az idézett értékelés számos részlete jól mutatja, miként lehet bizonyos - a művelődési házak esetében bármely történelmi korban gyakorta megeső - negatív jelenségeket (mint az alacsony közönségszám, a rongálás, vagy a művelődési helyett pusztán a szórakozási igény) egy kötelező jellegű, mindent felülíró ideológia mentén értékelni. Eszerint például egyes rendezvények alacsony látogatottságát (a klerikális reakció által) a szomszédban rendezett bibliaórák okozták, amelyek átcsalogatták a közönséget. A rongáló, törő-zúzó vagányok, a „vadul rángatózó táncokat lejtő”, „nyugati divatot majmoló csőnadrágos aranyifjak” szintén nem maguktól, hanem az ellenség sugallatára jelentek meg időről időre a házban, s akarták azt „egyszerű szórakozóhellyé alacsonyítani”. Az értékelés ideológiai alapjának megfelelően Osvárinak sem azért kellett távoznia, mert szakmailag nem volt alkalmas, hanem azért, mert a „veszélyt későn felismerve” politikai hibát vétett. A Rákosi Mátyás kultúrház végleges megnyitása 1950 elejétől tovább folytak a kultúrház munkálatai, amelynek során a földszinthez csatlakozó hátsó traktusban 600 fős színház- és moziterem épült. Az 1950. augusztus 20-án, az alkotmány ünnepén tartott ünnepélyes megnyitón a párt és a kormány több jeles tagjával együtt maga a névadó, Rákosi Mátyás is megjelent. E harmadik avatóünnepség körülményei is jól jellemezték a korszakot, amelyben az erőltetett menetben született csúcsteljesítmények mögött gyakran számos hiányosság húzódott meg a háttérben. A kultúrház esetében a kivitelezéssel akadtak gondok: még ez esetben sem volt tökéletes, ebből adódott az a kínos helyzet, hogy a megnyitó műsorában szereplő egyik táncospár a lejtősre épített színpadról a zenekari árokba csúszott: „Az Állami Népi Együttes elődje, a KIMSZ népi táncegyüttese adott műsort. Valamelyik táncszám alatt a gyorsan pörgő párok közül egy a nyílt színen eltűnt a közönség szeme elől (...) beleestek a színpad előtt húzódó zenekari árokba. A közönség ügyetlenségnek vélte és derülni kezdett az eseten, de a későbbi vizsgálat megállapította, hogy a könnyen végzetessé válható szerencsétlenséget a tervezők (?) hozzá nem értése 57 A Szabad Nép 1950. június 28-i számában megjelent értékelés szinte minden sora visszaköszön a XIII. kerületi Tanács VB. Néhány hónappal későbbi ülésének jegyzőkönyvében, ugyanis a kerületi vezetés is napirendre tűzte a kultúrház ügyét. BFL XXIII.213.a
