Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 5. (Budapest, 2010)
Város - Emlékezet - Mítoszképzés : Várostörténet és oral history - Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház – a szocialista kultúra fellegvára
Juhász Katalin: Rákosi Mátyás Kultúrház - a szocialista kultúra fellegvára 119 gin áriáját kétszer megismételtette a közönség, de a Szabadság dala a „Dohányon vett kapitányiból aratta a legnagyobb sikert. Szűnni nem akaró tapsra az előadóművésznek harmadszor is meg kellett ismételnie. A szünetben az előcsarnokba tódul a közönség. Beszélgető csoportok alakulnak ki. Fiatal férfiak és nők a könnyű műfaj kérdéséről vitatkoznak. Pálmai György lakatossegédnek az a véleménye, hogy minél több színház-előadásra van szükség és elmondja, hogy milyen nagy élménye volt a „Kispolgárok”, amelyet az Állami Bányászszínház társulata adott elő itt a Kultúrházban.”54 „A következő szobában sokan vannak (...). Két rádiója is van a Kultúr- háznak, és az egyes műsorokat csoportosan hallgatják. Osvári elvtárs büszkén mutatja a készülék fedele alatt a lemezforgatót és a két nagy fényezett szekrényt, tele hanglemezzel... (...) Ezernyi terv, készülődés... Az angyalföldi dolgozók csillogó szemmel néznek mindent ebben a nagyszerű épületben... Látják az új, boldog jövőt... Aztán tekintetük felsiklik a nagyterem előadói asztala fölé a falra, ahonnan Lenin és Sztálin képe között, a Kultúrház névadójának, Rákosi Mátyásnak derűsen mosolygó arcmása tekint reájuk...”55 A két idézett tudósítás is jól érzékelteti, milyen elvárásoknak kellett az új, szovjet típusú kulturális intézménynek megfelelnie. A kultúrház első hat hónapjáról szóló részletes értékelés az egyik legfőbb eredménynek „azt a nevelő hatást” tartotta, „amelyet látogatóira - és rajtuk keresztül kétségkívül azok környezetére - tesz”.56 Az elvárásoknak megfelelően minden beszámoló tartalmazza azokat a „kötelező” paneleket, amelyek a létesítmény nagyszerű berendezéséről, a tömeges látogatottságról, a „csillogó szemű”, a hatalomnak és vezéreinek hálás, új embertípussá nevelődő közönségről, a lelkes, „ezernyi tervvel” rendelkező (fiatal) vezetésről szólnak, s amelyek ez előbbiek eredményeképpen a „boldog jövő” ígéretét festik az olvasó elé. A „kulturális forradalmat” levezénylő hatalom célja nyilván ez volt: „a múltat végképp eltörölve” új időszámítást kezdeni, s a minden lehetséges módon minél komorabbnak ábrázolt előző korszak kontrasztja mellett szépnek, vonzónak láttatni a jelent és a jövőt. Az új időszámításhoz tartozott a régi kulturális szervezetek és intézmények megszüntetése, vagy új alapokra helyezése mellett a politikailag megbízható káderek vezető pozícióba történő kinevezése is. Ennek során gyakran nem szakmai, hanem politikai szempontok alapján történt a kiválasztás, amely számos problémát okozott. így volt ez a kultúrház esetében is. Sem a társadalmi vezetőség, sem a fiatal Osvári nem volt birtokában azoknak a szakismeretek54 Világosság, 1950. március 28. 55 Cs. I.: „Helyszíni közvetítés a Rákosi Mátyás Kultúrházból” 1950. január 20. (újságcikk másolat AHGY) 56 Szabad Nép, 1950. június 28.
