Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - N. Kovács Tímea: "Lakni tanulni", avagy hogyan született meg az Uránváros(i)?
312 Tanulmányok cialista kulissza kerüljön. Semmit nem bontottak le, egyetlen épület, egyetlen tér sem tűnt el, a létező város érintetlen maradt a maga fizikai valóságában. Úgy építettek át tehát, hogy semmit sem építettek át. A város régi imázsa mégis alapvetően és tartósan megváltozott. Ebben az átalakítási folyamatban fontos „optikai”, s egyúttal szimbolikus szerepet játszottak a korszerűnek számító 8-10 emeletes lakóházak és a központban felépített, végül 17 emeletesre, de étterem nélkül megépült magasház: ezek voltak azok az „ikonok”, amelyeknek „nagyvárosiasítaniuk” kellett az új városrészt s általa az egész várost: „A város ill. utcakép kialakításánál a nagyvárosi jelleg megvalósítása volt a célunk. Az útvonal az új település üzleti főútvonala és korzója lesz. É-i oldalán a beépítés az úttal parallel - míg a D-i oldalán az útvonalra merőleges nyolcszintes lakóépületek és a köztük levő kétszintes elrendezésű üzletházak fogják biztosítani a változatos, de mégis kiegyensúlyozott utcaképet. Az üzletek feliratai, a színes neon fények és kivilágított portálsorok este is a nagyvárosi hangulatot tudják biztosítani” - írta a városrész tervezője, Dénesi Ödön 1959-ben a Magyar Építőművészet című folyóirat Uránvárosnak szentelt számában.9 László Lajos a már említett szociográfiájában, a városrész történetét elemezve szintén fontosnak tartja kiemelni a nagyvárosi karaktert: „Tizenhat esztendeje három-négy szintes házakkal kezdték, még hagyományos, föníciai módszerekkel az építését. Néhány utca épült így. Ezek a hangulatos, ligetes, fasorokkal szegélyezett, kisvárosi utcák. Folytatták a hétmeletesekkel. Ezekben már központi fűtés és lift van. Tetőterasz. Utána emelték a tízemeleteseket. Panelből. És kialakultak a sugárutak. Hatalmas, higanygőzős kandeláberekkel, fénylő, színes neonreklámokkal. Aztán a tizenhét emeletes toronyház. Ezek között érzi az ember: nagyvárosban jár.”10 S egy másik, A legifjabb magyar város: Uj-Mecsekalja című cikkben olvashatjuk a következőket: „A tervezők a város központját akarták hangsúlyozni, azt már messziről láthatóvá tenni. A hétemeletes lakóépületek és a később közéjük feszülő egyemeletes üzlettömbök között sétálók, különösképpen este, a nagyvárosi élet levegőjét lélegezhetik.”11 Uránvárosban egy olyan központot terveztek és építettek, amely - különösen az akkori időkben - magasnak számító lakóházakból, üzletekből, kultúrköz- pontból és nagyáruházból állt. A várostervező ragaszkodott hozzá, hogy az új városrész központjába egy „zseb-felhőkarcoló” is kerüljön, s 1961 -ben a következőképp érvelt: „NDK-beli tanulmányutamról azzal a gazdag tapasztalattal tértem meg, hogy ott a látogatók ezrei számára elérhetővé teszik, hogy városukat egy-egy toronyból nézhessék meg. Akkoriban fogant meg bennem az ötlet, hogy a nyugati városrész centrumában egy 13 szintes szállodát tervezzek, étteremmel, tetőterasszal, bárral, ahonnan a korszerű kivilágítás mind erőteljesebb megvalósítása révén a fényárban sziporkázó éjszakai városkép is megtekinthető.”12 9 Dénesi 1959.91. p. ío László 1974. 37-38. p. 11 Bonta 1965. 12 Erdélyi 1961. 46. p.
