Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái 217 Gyermekvédő Liga számos környezettanulmányt végzett, azonban ez a szervezet sem volt képes a fővárosi szegénység feltérképezésére).46 Ha térképes formában nem is, textuálisan azonban mégis igyekeztek a korszakban megrajzolni a főváros mentális térképét, s ebben jelentős szerepet játszottak a szociális riportok. Mindegyik riporter igyekszik a leírtakat térben is elhelyezni, pontos helyet adni a vizsgált jelenségeknek. A térbeliség fontos szerepe itt nem csupán dísz, hiszen egyrészt az olvasó által is értelmezhető városi tér emlegetésével megkönnyíti azt, hogy az olvasó beleélje magát a történetbe, másrészt - amennyiben „távoli”, a főváros peremén lévő helyeket ír le - fehér foltokat tüntet el az olvasó mentális térképéről.47 Máshol viszont az olvasó által ismertnek vélt tereket mutatja be egészen más oldalukról. így válik a városlakók kikapcsolódását szolgáló zöldterület, a Városliget vagy éppen a Gellérthegy a bokorban rejtőző zsebtolvajok és hajléktalanok tanyájává.48 Ennél is nagyobb felfedezést tesz Tábori egy kéziratban fennmaradt, az első világháborút követően írt riportjában:49 „A pesti nyomor kliséi, szokásos képei az Angyalföldön készülnek. De egyetlen házban is, a város szívében is megtaláljuk ma már a nyomor teljességét.” - írja a Belvárosban lakó szegényeket bemutató írásában. Bejárja többek között a Szerb, a Ráday, a Magyar, a Királyi Pál utcákat, feltérképezi a belvárosi szegények lakóhelyeit, hangsúlyozza, hogy a nyomor már nemcsak a kisegzisztenciákat, hanem az értelmiségi foglalkozásúakat is sújtja. A szegénység, az erkölcstelenség és a bűn igazi „fészkeit” azonban máshová kell helyeznünk. Elsősorban a külvárosokban, a Nagykörúton kívül, tehát a polgárság otthonaitól távol fekszenek ezek a kétes helyek. Mindez főleg azzal magyarázható, hogy Budapest esetében a szuburbanizáció egészen más mintákat követett, mint a nyugati nagyvárosoknál. A magyar metropolisz esetében ugyanis nem a nagyvárosi életből jobb környezetbe vágyó középosztályok költöznek a város peremterületeire, hanem a rossz lakásviszonyok és a magas lakbérek miatt a szegényebb munkások és kispolgárok kényszerülnek a városmagtól távolabb letelepedni.50 így tehát nem véletlen, hogy a századforduló rendőri jelentései és szociális riportjai a külterületeken s különösen a fővárost az elővárosi övezettől elválasztó határerdők környékén lokalizálták a nyomor és bűn terét.51 A nagyvárosok kialakulásának folyamatában a külváros és az elővárosok speciális, kettős szerepet látnak el. Egyrészt átmenetet jelentenek az urbánus kultúra és a vidék között (falu a városban), másrészt viszont saját mentalitással bírnak, amelyet egyszerre jellemez a rohamos ipari fejlődés és a kulturális átalakulás.52 Ezt bizonyítja az elővárosi sajtó fővárosi államrendőrség területi illetékessége kérdésében mutatott 46 A neves morálstatisztikus, Földes Béla megkísérelte ugyan térképre vinni a bűnügyi statisztikai adatokat - igaz ugyan, hogy nem a fővárosra, hanem az egész országra vonatkozóan -, de csupán általános megjegyzésekre jutott vizsgálódása során. FÖLDES 1889. 47 Lindner 1990.46-47. p. 48 TÁBORI 1910. 3039-3043. p.; BALLA 1909. 56-66. p. 49 Razzia a Belvárosban. Kézirat, Tábori Kornél hagyaték, OSZK Kézirattár, Fond 160/76. 50 Vö. GYÁNI 1992. 85-86. p. sí Bővebben lásd Perényi 2006. 52 Maderthaner-Musner 2000. 38. p.
