Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
PERÉNYI ROLAND A BŰN ÉS A NYOMOR TANYÁI A SZEGÉNYSÉG ÉS BŰNÖZÉS TERE BUDAPESTEN A 19-20. SZÁZAD FORDULÓJÁN1 2 „Propozíció: odamenni és úgy élni, mint a szegény munkások. Ennek kifejtése: egyszerűen lakást kivenni, valahol a külső Váci úton s egy ideig ott úgy élni és járkálni, mintha az ember munkát keresne, (ez alatt nézni és érezni)." Mednyánszky László naplója, 2 1894. január 4-i bejegyzés A 19. század végén az arisztokrata származású festőhöz hasonlóan egyre több városlakó polgár, főleg orvosok, jogászok, tanárok és persze a modern tömegsajtó emble- matikus alakjai, a riporterek gondolták úgy (ha nem is mentek olyan messzire, hogy ténylegesen közöttük is éljenek, mint Mednyánszky),3 hogy meg kell ismerni a társadalmi ranglétra alsóbb fokain álló emberek hétköznapi életét, munka- és lakáskörülményeit. A városban megtalálható idegenszerűség, a közvetlen közelben fellelhető vadság, egzotikum felfedezése leginkább a távoli gyarmatok meghódításához volt hasonlítható. Akárcsak a „fekete kontinensen”, az európai és amerikai nagyvárosokban is megjelentek a gyarmatosítók „ügynökei”: a nagyvárosok etnográfusai, akik adatokat gyűjtöttek a bennszülöttekről, majd rendszerezték a kapott információkat, s végül eredményeiket igyekeztek minél szélesebb olvasó- és nézőközönséghez eljuttatni. A „normális”, „fenti” világ ellenpólusát jelentő közeli, ámde mégis oly távolinak tűnő, ismeretlen „alvilág” megértéséért tett erőfeszítéseket általában azzal magyarázták, hogy a társadalom peremén élők helyzetén szándékoznak e megfigyelések segítségével javítani. A jótékonykodás mellett azonban gyakran a társadalom veszélyesnek 1 Jelen tanulmány a Habsburg-kori Kutatások Közalapítvány és Habsburg Történeti Intézet által támogatott „Bécs és Budapest mint terra incognita. A századfordulós szociális riport Lajtán innen és túl” című kutatási projekt keretében készült. 2 Mednyánszky 1960. 25-26. p. 3 Mednyánszkyhoz hasonlóan gondolkodott az első magyar munkásszociográfia szerzője, Somogyi Manó is, aki szerint a „legjobb módszer a munkásviszonyok megismerésére kétségkívül az volna, melyet Merrywether amerikai tudós követett, aki egy teljes esztendőt töltött, mint közönséges munkás, a munkások között.” „Csakhogy - teszi hozzá Somogyi - kissé kényelmetlen.” SOMOGYI 1888. 87. p. URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IV. 2009. 205-226. p.
