Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Perényi Roland: A bűn és a nyomor tanyái: a szegénység és bűnözés tere Budapesten a 19–20. század fordulóján
206 Tanulmányok tekintett elemeinek ellenőrzése és kordában tartása volt a cél. Vagy, ahogy Gyáni Gábor fogalmaz, a középosztály „aggályosán őrködik saját magánélete titkossága fölött [...], miközben kezdettől jogot formál arra, hogy belelásson és egyúttal bele is avatkozzon mások, a szegények, a proletárok magánéletébe. Az a nem is különösebben titkolt hátsó szándék vezeti eközben, hogy ő tartsa kézben a számára erkölcsileg, olykor fizikailag is idegen, sőt veszélyes (gondoljunk a kolera- és egyéb tömegjárványok korabeli gyakoriságára) népcsoportok mindennapi életét.”4 Tanulmányunkban az e törekvések nyomán keletkezett írott és képi források, ezen belül is a Budapesten a 19. század utolsó éveiben megjelenő szociális riportok5 alapján próbáljuk meg felvázolni azt a folyamatot, amelynek során a szegénység és a bűnözés társadalmi jelenségei teret kaptak a középosztályi városlakók mentális térképén. Ahhoz azonban, hogy megértsük e mechanizmus működését, szükséges bemutatni a szociális riport eredetét, valamint a korai városkutatók munkamódszerének főbb jellegzetességeit. A szociális riport kezdetei A nagyvárosnak a fizikai és morális degeneráció fészkeként történő ábrázolása Angliában az 1830-as, 40-es évektől válik egyre elterjedtebbé. Ennek hátterében elsősorban a szegénynegyedekben tevékenykedő orvosok és egyháziak személyes tapasztalatai, valamint a korszakban többször is pusztító járványok álltak. A járványokra és a nyomorgó lakosság arányának növekedésére reagálva alakultak meg a nagyobb városokban a szociális problémák megoldását tudományos eszközökkel kereső statisztikai társaságok. Ezzel párhuzamosan a brit kormány is több vizsgálatot rendelt el, amelyek eredményeit nyomtatásban is közölték: ennek köszönhetően a nagyközönség is tudomást szerezhetett az egyre égetőbb szociális problémákról. Egyúttal az ekkor formálódó tömegsajtó is igyekezett felvilágosítani a polgári nyilvánosságot a szegények életkörülményeiről.6 A szociális riport „ősatyjának” többnyire a viktoriánus kor egyik legjelentősebb angol íróját, Charles Dickenst tartják. Dickens számos riportot és szépirodalmi munkát írt az akkori világ legnagyobb metropoliszának számkivetettjeiről, a londoni szegénynegyedekben nyomorgókról, az alkoholistákról, a gyárakban dolgozó gyermekekről, valamint a „professzionális” bűnözőkről. A szociális riport úttörői között szokás felsorolni egy német társadalomtudóst is, aki elsősorban nem e tevékenysége kapcsán vált 4 Gyáni 2008. 18-19. p. 5 A szociális riport fogalmát a német Sozialreportage kifejezés analógiájára használjuk, mivel úgy gondoljuk, hogy ezzel a fogalommal írhatók legjobban körül a tanulmányban vizsgált szövegek. Szociális riporton minden olyan, újságírók, tanárok, orvosok, vagy jótékonysági egyletek tagjai által végzett, részben tudományos alapokon álló, részben újságírói „terepmunkát” értünk, amelynek célja, hogy bemutassa a nagyközönségnek a nagyváros szociális problémáit. 6 BÖKER 1983. 37-38. p.
