Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Recenziók
RECENZIÓK Räume der Stadt. Von der Antike bis heute Szerk. JÖCHNER, CORNELIA Berlin, 2008. Reimer. 386 p. Mégis létezhet és eredménnyel működhet az a kutatási forma (is), amikor nem egyes egyetemek vagy kutatóintézetek kapnak támogatást, hanem kutatók, pontosabban az általuk alkotott tudományos hálózat. A Városi terek. Az antikvitástól napjainkig címet viselő tanulmánygyűjtemény léte legalábbis ezt bizonyítja. E kötet különböző városok - Berlin, Münster, Zürich, Lipcse, Augsburg, Firenze - egyetemein és kutatóintézeteiben dolgozó kutatók együttműködéséből született, hálózatukat, három éven át folyó kutató munkájukat, évenkénti kétszeri workshopjukat, valamint a tanulmánykötet kiadását a Német Kutatási Alapok (Deutsche Forschungsgesellschaft, DFG ) támogatta. A 17 tanulmányt magában foglaló kötet centrumában a városi tér vizsgálata áll. A kötet ennek megfelelően térbeli kategóriák alapján tagolódik 5 fejezetre. Az első ilyen fogalom a határ. A dolgokat „kintre” és „bentre”, a „miénkre és az övékre” kettéosztó határ egyik jellegzetes megjelenési formája a városi textúrában a városfal. A várost sokáig az őt körülvevő fal szimbolizálta, amely nemcsak védelmi szerepkört töltött be, hanem mint például a középkori város esetében a polgárok oda- és összetartozását jogi értelemben is kifejezte. A városfal mögött tehát egy sajátos valóság, egy közösség, normák és rend keletkezett: így a térbeli szerveződés a kulturális és társadalmi rendet jelenít(ett)e meg. A kötet Határ és territórium címet viselő első fejezete a város és a vidék kettősét létrehozó határ természetét vizsgálja. Felix Pirson az időszámítás előtti 2-3. évszázad hellenisztikus városának, Pergamonnak a tágabb értelemben vett befolyási övezetét, hatalomgyakorlásának térbeli stratégiáit elemzi. Pergamon, a hegytetőn elhelyezkedő, de falaival a völgyek felé terjeszkedő város topográfiájával szimbolikus értelemben is kifejezésre juttatta a hatalmi viszonyokat. A kapukkal, hidakkal, valamint síremlékkel, szentélyekkel terjeszkedő, új tereket magához vonó város olyan territóriumot hozott létre, amely ezen térbeli eszközök révén tette nyilvánvalóvá a „saját” és a „másik” közti határokat. A későantik városhatárok és a kereszténység elterjedésének kérdéskörét vizsgálja Robert Born a római provincia, Scythia Minor példáján. Bom tanulmányában arra mutat rá, hogy a keresztények mint újonnan létrejött társadalmi csoport a már létező városok tereit sajátították ki templomaik létrehozásakor, s éltek a városfalak nyújtotta biztonsággal. A város egyes helyeinek s építészeti struktúrájának újraértelmezése a biztonság mellett más cselekvési lehetőségeket is kínált, így többek között a más városokkal folytatható kommunikációt. Az európai városok egy részét egészen a 19. század közepéig városfalak, erődítmények határolták, ezek adták át a helyüket a városrendezések során lassan a körutaknak, tereknek és parkoknak. Cornelia Jöchner a budapesti 1896-os millenniumi kiállítás „történeti” építészeti együttesét például véve elemzi, miképp lesz a város határából a nemzet határa - miként csapódik le, hogyan térbeliestil egy politikai elképzelés jelen esetben a magyar nemzetről alkotott politikai fölfogás. A Belső-külső kapcsolatok címet viselő második fejezet két tanulmánya nem az elhatárolódásra, hanem elsősorban a kinn és a benn közötti dinamikára helyezi a hangsúlyt. Jörg Stabenow és Marion Linhardt a város társadalmi terének és bizonyos belső tereknek a kereszteződéseit elemzi. Stabenow a templomi szakrális tér és a városi tér kapcsolatait veszi szemügyre URBS. MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV IV. 2009. 391-395. p.
