Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Ispán Ágota Lídia: Városi tér és városimázs Leninvárosban
304 Tanulmányok emeletes épületek előtt vagy a leendő ifjúsági park helyén hamar kihasítottak maguknak egy-egy földdarabot a zömében faluról beköltözött lakosok, akiknek mező- gazdasági tevékenysége nem merült ki csupán a zöldség- és gyümölcstermesztésben, hanem egyre jelentősebb szerepet játszott az állattartás is. Egy 1965-ben megjelent cikkben még csupán arról írnak, hogy „népszokássá” vált a városban a disznóölés, majd ehhez kapcsolódóan megjelentek a füstölők is a település különböző pontjain, például balkonokon, játszótereken. „Miként kerültek városunk különböző pontjaira ezek a falusi mellékhelyiségekre emlékeztető tákolmányok...? Vajon a szúrást, a perzselést és a füstölést hizlalás is követni fogja, és a teljes anarchiára való törekvés jegyében disznóólak is épülnek majd imitt-amott...? (Mert ahogyan neki indultunk...!)”42 Bár a füstölők eltűntek a városterület fokozatos beépítésének eredményeként, a kiskertek pedig rövidesen kiszorultak a városszéli területekre, az újságíró félelme mégsem volt alaptalan. A TVK igazgatója már 1969-ben helytelenítette a városi-üzemi pártbizottság ülésén, hogy a város és a gyár között létesített véderdőben egyesek állattartásra rendezkedtek be („a sertéstől a nutriatenyésztésig”), amellyel féreginváziót szabadítottak a városra meg a gyárra,43 tiltakozásának mégsem lett foganatja. Az ügy 1977-ben kapott nagyobb publicitást az újságban: „Nos, először csak egy-két, törvényt egyáltalán nem tisztelő állampolgár kerített be magának egy kiskertet (a villamos távvezeték alatt!), később egyre többen követték példájukat. Ma már több mint száz szorgos család dolgozik szabad idejében az 50-60 négyszögöles, önkényesen bekerített »háztájin«. Ki-ki megtermeli magának a zöldséget, és van, aki gyümölcsfákat is telepített a villamos távvezeték alá. Senkitől nem irigylem azt a kis paprikát vagy paradicsomot, amelyért megdolgozott, de... ! Jött a húsprogram. A kiskertek tulajdonosai közül egyre többen építettek disznóólát (impozáns látvány), s egyre többen kezdtek el sertés- tenyésztéssel foglalkozni. Ma már több mint száz sertés, és ugyanennyi süldő malacka szaladgál a kiskertekben. De milyen kiskertek azok? Legtöbben a kerítésnekvalót a környezetvédő erdősávból vágták. Nesze neked, környezetvédelem! De erről elég ennyi.”44 Az újságíró utolsó érvként a gyárba hetente érkező bel- és külföldi látogatók a jelenséggel szembeni érteden csodálkozását említette. A tudósítás nyomán rövidesen felszámolták a kiskerteket, ám a tanács az esetből igyekezett levonni a tanulságot, miszerint nem szabad figyelmen kívül hagyni a kistermelői gazdálkodás iránti igényeket. Ezért a város északi részén, a Sajó-gát és a csapadékátemelő csatorna közötti szakaszon 100 négyszögöles kiskerteket alakítottak ki, amelyeket 1978-ban 351 bérlő között osztottak szét. A növekvő igények miatt 1983-1984-ben újabb területeket, 142 parcellát jelöltek ki — a Szederkény felé vezető út mellett, a vasútállomásnál, a város Miskolc felé eső részén —művelésre. A továbbiakban a kertészkedni vágyóknak-a szűkös területi lehetőségek folytán - a szomszédos községek zártkertjeiben való tulajdonszerzést javasolták. A kiskertművelés elterjedésében a falusi hagyományok és a la42 Összkomfort és disznóölés. Borsodi Vegyész, 1965. március 4. 4. p. 43 Az eszmei-közéleti arculat fejlődése Tiszaszederkényben. Borsodi Vegyész, 1969. július 31. 3. p. 44 Nincs megoldás? Borsodi Vegyész, 1977. április 14. 5. p.
