Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa a népi demokrácia kezdetén
Nagy Ágnes: A lakásügy: magánügy és közügy határa... 259 lépett fel december 22-én a XIII. kerületi Ház- és Tömbmegbízott Testület, s a lakás egyik szobájába önhatalmúlag beköltöztette a kijelölt bérlőt. A közbelépést maga a kiutalásban részesített személy kezdeményezte, ám nem a bevett módon, hogy a jogszabályilag előírt utat követve a kerületi lakáshivatalhoz fordult volna karhatalom kirendelése végett, hanem a lakásügyi eljárásban semmiféle jogosultsággal nem rendelkező házmegbízotti testületnél tett panaszt. A testület pedig - ahogy ők maguk fogalmaztak - „mint lakóvédelmi szerv, a hozzáforduló lakók érdekeit védve, - ebben az esetben is segítségére kívánt lenni egy öt gyermekes munkás családnak, akik a szeretet ünnepe előtt a szabad ég alatt éltek, kezükben az elsőfokú jogos és szabályszerű lakás véghatározattal. Egyesek különböző magas összeköttetéseikre való hivatkozással ezt meg kívánták akadályozni és fondorlatosán, a szegény, magával tehetetlen munkáscsaládot el akarták ütni a jogosan kiutalt lakásától.”7 Közbeléptek tehát, a testület néhány tagja átmászott a ház kerítésén és kiürítette az egyik szobát a hivatalosan kijelölt bérlő számára. Az önkényes intézkedés azonban Lándlerné panasza nyomán elöljárósági, illetve polgármesteri vizsgálatot vont maga után. A XIII. kerületi elöljáró, a kommunista Kámány János december 29-én tett jelentést az ügyben a polgármesternek, s ekként foglalt állást: „ Véleményem szerint magánlaksértés sem látszik fenn-forogni, mivel a lakás főbérlője Kádár László elköltözött és így XIII. Tüzér-u. 50. számú 2 szoba összkomfortos lakás a hatóság részére mint üresen álló lakás volt nyilvántartva, ezek szerint elsősorban jogszabály sértést özv. Lándlerné követett el, aki azzal, hogy a lakásba véghatározat nélkül Balázs Kálmánt megelőzve beköltözött.”8 A három, időben egymáshoz közel eső - 1947 vége és 1948 közepe között zajló - ügy értelmezésem szerint egyazon „határáthelyeződési szituációból” fakadó konfliktus. Három eltérő aspektusból ugyan, de azonos tárgy - a magánszférát körülölelő határok eltolódása, újrakijelölése - körül forog a társadalmi vita. Az első esetben egy hatóság, a lakáshivatal előtt, az érdekérvényesítés helyzetében alkalmazott önmegjelenítés logikai lehetőségei öltenek testet: az „igényjogosultság” konstrukciójában az egyén és a lakás közötti viszony teremtődik kétféle módon meg. A második esetben a lakás elképzelt határai számolódnak fel. A lakás használata sajátságos lakossági kontroll alá kerül: az állampolgárok gyakorolják egymás felett ezt az ellenőrzést, és teszik láthatóvá a hatóság számára a lakás belső terét. A harmadik esetben pedig azt látjuk, hogy a lakás mintegy a fizikai határait veszíti el. Az angyalföldi házmegbízottak önmaguknak vindikált jog alapján egyszerűen átmásznak egy ház kerítésén, s a kerítés által körülhatárolt magánterületen rendezkednek, mert felfogásuk szerint a ház tere a köz fennhatósága alá tartozik. A kiutalt lakás bérlő általi használatba vételét megelőző átmeneti 7 BFL IV.1432.a 2289/1949. A XIII. Kerületi Ház- és Tömbmegbízott Testület beadványa Olt Károly népjóléti miniszternek, 1947. december 29. 8 Uo. Kámány János XIII. kerületi elöljáró jelentése a polgármesternek özv. Ländler Ákosné panasza tárgyában, 1947. december 29.
