Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Magyar Erzsébet: Budapest parkjai és közönségük, 1870–1918
236 Tanulmányok A rendelkezésünkre álló adatok alapján megállapítható, hogy ünnepségek alkalmával a budai és a pesti városi parkok megközelítőleg azonos számú látogatót vonzottak. Azonban hétvégenként és hétköznaponként a pesti parkok látogatóinak száma valószínűleg meghaladta a budaiakét, amit főként a balpart nagyságrendileg nagyobb s gyorsabb ütemben gyarapodó lakosságszáma magyaráz. Ennek következtében, valamint a természetes zöldterületek hiánya miatt is, Pesten a parkok kialakítására, illetve fejlesztésére nagyobb figyelmet szenteltek. Jogos volt tehát a budaiak afölötti panasza, hogy a jobb parti sétányokat elhanyagolják.14 Amint az a korabeli naplókból, beszámolókból kitűnik, a pesti illetve a budai lakosok csak ritkán, jobbára egy-egy különleges alkalommal vagy csak egy hosszabb séta kedvéért rándultak át a Duna túlpartjára. Kivételt képeztek az olyan nagy jelentőségű rendezvények, mint az országos kiállítások, amelyekre az egész országból, de külföldről is nagy számban érkeztek látogatók. 2. Szeparáció időben és térben A parkokat felkereső látogatók társadalmi összetétele és ezzel együtt a park használatának módja nem csupán az adott szezon, egy hét, de akár egy nap alatt is módosulhatott. A szezon során ez oly módon nyilvánult meg, hogy az előkelőbbek a nyári hónapokat általában nem a fővárosban, hanem valamely fürdőhelyen, külföldön, illetve birtokaikon töltötték. Gerlóczy Károly, Budapest első alpolgármestere, számos egyesület és ünnepély szervezőbizottságának tagja ezért is javasolta, hogy az évente kétszer megtartott jótékonysági ünnepélyek esetében az egyiket május közepén rendezzék, mivel ekkor „a főváros társadalma még együtt van”.15 A Margitsziget vonzereje, valamint a nyári klubélet megélénkítésére tett kísérletek némileg enyhítették is a nagy szezonális ingadozást. Egyhetes időszakokat vizsgálva megállapíthatjuk, hogy az arisztokrácia, illetve a nagypolgárság képviselői általában hétköznap keresték fel például a Városligetet, míg hétvégenként, különösen vasárnap szinte nem is látogattak ki, kivéve egyes ünnepnapokat. Egynapos időkeretben szemlélve a látogatók összetételét, különösen változatos képet mutatott a Múzeumkert, amelynek egyik padjáról, az azon megpihenőkről 1883-ban a Fővárosi Lapok közölt cikket: „(...) Az én kedves padom a mágnás negyed felé eső csöndes szögletben van, hol két dúslevelű platán ölelkező lombjai fogják föl a nap kandi sugarait; ide nem hat el oly nagyon az utca kalmár népének zsivaja, zaja.”16 A pad első vendége egy Duna-partról érkező puttonyos asszony volt, majd másodikként négy-öt tót kőműves fogyasztja el ott reggelijét, harmadikként pedig egy gimnazista tanul a kertben; sok diák járt ide tanulni, amint arról számos korabeli beszá14 BFL IV. 1407.b 53651/1882-1. 15 GERLÓCZY 1888. 16. p. 16 A Múzeumkert 1883. Fővárosi Lapok, 1883. (június 14.) 888. p.
