Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
14 Tanulmányok ahol minden térelemhez kötődik valamilyen múltbeli történet. Megjelenik a tér és a hely jelentésének elkülönítése: a hely a tárgyi keret, a tér a „gyakorlatba vett hely”.5 Elkülöníti egymástól a térfelfogás különböző rendszereit: az egyik a kezdetlegesebb, afféle terepbejárás, amely dinamikusan, mozgás, tapasztalat révén ismeri meg és rögzíti a teret, a másik, újabb (kora újkori) módszer a térképé, amely statikus szerkezetet vázol fel. A harmadik ilyen reflexió a határok, az elkülönülés, a kint és bent fogalmaira vonatkozik, amelyhez a határok átlépése, a transzgresszió, a terjeszkedés is szorosan kapcsolódik.6 A tér szubjektív észlelése és jelentéssel ellátása, a társadalmilag előállított tér, illetve a mindennapi élet gyakorlataival kapcsolatos fenti elméletek az 1990-es évekig elsősorban a 19-20. századi nagyvárosok kutatásában jutottak látványos szerephez, nagyrészt az angol-amerikai történészek körében.7 8 A tér kutatása a gyakorlatban: a francia példa Ez nem jelenti azt, hogy a tér újszerű problematikája ne keltett volna figyelmet korábban is a középkorral és a kora újkorral foglalkozó történészek körében. A történetíráson belül is elindult ugyanis egy folyamat, amely a fenti elméletektől függetlenül, ám azokkal párhuzamosan egyre nagyobb szerepet szánt a nem csupán anyagi értelemben vett, nem csupán az események tartályának tartott tér kutatásának. A francia történetírásban már eleve nagyon erős a geográfiai irányultság, két meghatározó alakja, Marc Bloch és Lucien Febvre is a történeti földrajzból merített inspirációt. Ha megvizsgáljuk a francia történetírás azon irányzatait, amelyek a teret helyezik kutatásaik középpontjába, kiderül, hogy a II. világháború után a Fernand Braudel nevéhez kötődő hosszú időtartam és a lassan változó mély struktúrák iránti érdeklődés együtt járt a földrajzi környezet alapos megfigyelésével: minden valamirevaló monográfia az adott régió, város természeti viszonyainak bemutatásával kezdődén..1 Ugyanilyen alapvető fogalom volt a mentális eszközkészlet (outillage mental) is, amely az emberi gondolkodás alapvető technikáit jelentette: ennek vizsgálatában előkelő helyet kapott a tér és az idő felfogása, kifejezése is: hogyan határozták meg a távolságokat, valaminek a térbeli elhelyezkedését, hogyan hivatkoztak múltbeli események időpontjára.9 Ez a statikus, illetve a környezetben csupán az események mozdulatlan keretét láttató szemlélet azonban nemsokára átalakult: az antropológia és az Annales új generációjához köthető új történelemszemlélet (nouvelle histoire) megjele5 Más teoretikusok más értelmezést fűztek ehhez a két fogalomhoz: lásd: TUAN 1977. Itt a teret a nyitottság, a mozgás kulcsszavaival lehet megragadni, míg a hely a biztonságot, az ismert és értékekkel töltött helyszínt jelenti. 6 CERTEAU 1974. 7 Áttekintő elemzés három ilyen munkáról: POOLEY 2005. 8 A struktúracentrikus térleírás egyik alapvető példája TOUBERT 1973. 9 FEBVRE 1942.; magyarul is elérhető alkalmazása: LE ROY Ladurie 1997.
