Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)
Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek
Novák Veronika: A térhasználat kutatása - módszerek és lehetőségek 13 kifejeződése; a kulturális táj (landscape), illetve cityscape szimbolikus jelentése és olvashatósága; tér és identitás kapcsolata; a városimázs. A tudományok közti kölcsönhatások révén a tér ilyetén, tárgyi valóságától elrugaszkodó vizsgálata egyre nagyobb szerepet nyert a szociológia és az antropológia tudományaiban is. A tudományos jelenség az 1980-90-es évek fordulóján kapott nevet, és, nyilván az amerikai nyelvi fordulat, valamint az Annales-iskolához köthető kritikai fordulat példáján térbeli fordulatnak, illetve földrajzi fordulatnak nevezték el.3 A földrajztudomány átalakulásán kívül a 70-es években keletkezett két fontos francia elméleti tanulmány is, amelyek azonban csak később, a 90-es évektől kezdve gyakoroltak nagyobb hatást a kutatásokra. Az első Henri Lefebvre A tér előállítása című munkája 1974-ből, amelynek egyik alaptétele, hogy a tér történelmileg előállított valóság, nem pedig eleve adott keret. Ebből fakad, hogy a tér nem egyszerű színpada, háttere az emberi életnek, mivel maga a társadalom, annak hatalmi pozícióban levő része alkotja meg, hozza létre az általa használt teret, az így előállított tér pedig hatást gyakorol a társadalomra: az általa kínált szimbólumok felhasználása révén erősíti az elit helyzetét. Ez azt is jelenti, hogy a terek ellenőrzése, felhasználása hatalom, így rivalizáló csoportok vetélkednek azért, hogy ők formálhassák környezetüket és használják fel rituális célokra, ők adhassanak neki új jelentéseket vagy sajátíthassák ki a régieket. Lefebvre másik fontos megállapítása, hogy a tér nem csupán a kézzel fogható környezetet, a tárgyi valóságot jelenti, házakat, köveket, hegyeket, hanem a tér fel- használásának módjait, a térre vonatkozó jelentéseket, elképzeléseket, ideológiát, beszédmódokat is. Lefebvre elkülöníti egymástól a mindennapi élet tevékenységeihez, munkához, utazáshoz, evéshez stb. kapcsolódó térbeli gyakorlatokat, szokásokat (pratiques de l’espace); a tér reprezentációit, megjelenítéseit, a térbeliséghez kapcsolódó elvont fogalmakat és hordozóikat, mint a várostervezés elmélete, a térképek, szabályozások (représentations de l’espace); végül pedig a térnek gyakran öntudatlan megjelenítéseit szimbólumok, művészeti alkotások által (espace de représentation). Lefebvre (erőteljesen a marxizmushoz kötődő) gondolatait elsősorban a kortárs város- rendezések kapcsán alkalmazták, történeti felhasználása alapvetően a kapitalista, modern város térbeliségének kutatóit jellemezte, széles körű hatást pedig 1991-es angol fordítása után fejtett ki.4 A másik fontos francia nyelven született elmélet Michel de Certeau müve a mindennapi élet gyakorlatairól, kulturálisan meghatározott szokásairól (pratiques, practices), amelyben nagy hangsúlyt kapnak a térbeli gyakorlatok, a tér birtokbavételének különböző formái. Certeau munkája elsősorban nem is elméleti ereje, hanem az itt felvetett ötletek révén képes hatni; reflexiói felölelik az emlékezet térbeliségének kérdését: a múlt eszerint terekben, épületekben testesül meg, az otthon pedig az a hely, 3 Tímár 2003.; CsÉFALVAY 1990.; SOJA 1989.; LÉVY 1999. Az elmúlt években született összegzések: Döring 2007.; Warf-Arias 2008.; Torre 2008. 4 LEFEBVRE 1974. Újabban lásd róla: DEVISME 1998.; ELDEN 2004.; az Espaces et Sociétés 76. számát 1994-ben.
