Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 4. (Budapest, 2009)

Térhasználat, térszemlélet - Novák Veronika: A térhasználat kutatása – módszerek és lehetőségek

12 Tanulmányok vetéseket, amelyek a leggyümölcsözőbbnek tűnnek. A merítés elsősorban a francia szakirodalmat érinti, amelynek az esetében historiográfiai áttekintésre is vállalkozunk, illetve másodsorban az angolszász munkákat, ezeknek az esetében azonban nincs szó rendszerezett bemutatásról. Válogatásunk mindenképpen szubjektív (ennek köszön­hető a Párizzsal foglalkozó tanulmányok aránylag nagyobb száma), és nem is próbál átfogó képet nyújtani a városi terek mostanra rendkívül gazdag és szerteágazó törté­neti feldolgozásának történetéről és eredményeiről. A térrel kapcsolatos elméletek A térbeliség történeti szempontú vizsgálata többféle hagyományra támaszkodik, és több tudományterület elméleti és gyakorlati eredményeit használhatja fel, ám nyilvánvalóan a földrajz gyakorolta rá a legnagyobb hatást. A történelem és a földrajz, az emberi társa­dalmak és a környezet régtől szokásos, például a felvilágosodás filozófiájában is fontos szerepet kapó összekapcsolását a 19. század végi tudományosság is megkísérelte. A né­met Franz Ratzel „antropogeográfia” cím alatt vizsgálta meg, hogy a földrajzi környezet milyen hatást gyakorol az emberre. Ezzel egy időben Franciaországban a humán föld­rajz, emberföldrajz Vidal de la Blanche nevéhez köthető irányzata a szigorú földrajzi de­terminizmussal szembehelyezkedve megfordította a kérdést, és az embernek adta a kezdeményezés lehetőségét: azt vizsgálta, milyen hatást gyakorolnak az emberi társa­dalmak a környezetükre, hogyan alkalmazkodnak annak viszonyaihoz.2 A történelemhez hasonlóan leíró jellegű tudományként működő hagyományos földrajz a II. világháború után hatalmas átalakuláson ment keresztül, amikor az állami és gazdasági igényre felelve elméleteket és modelleket gyártó, gazdasági rendszerek működését feltáró és előrejósló kvantitatív tudománnyá vált. Néhány évtizeddel ké­sőbb ezt egy újabb forradalom követte, amely az ember által észlelt szubjektív teret ál­lította a központba. Az emberek fejében létező térképzetek, a tájékozódás folyamata, illetve ennek kifejeződései egyre több kutatót foglalkoztattak, olyannyira, hogy az 1960-as évek programadó munkái után az 1970-80-as évek ennek az irányzatnak az elsöprő sikerét hozták. A gyakorlatias jellegű tájékozódás problematikája mellett egy­re fontosabbá vált az a kérdés, hogy mi módon nyernek szimbolikus jelentést, töltőd­nek fel tartalommal, válnak a közösségek identitásformálódásának alapvető ténye­zőivé a földrajzi táj, sőt már a kezdetektől fogva a városi táj elemei. Az angolszász te­rületeken művelt humánföldrajz, illetve kulturális földrajz az antropológia, illetve a szemiológia tudományos eszközeiből merítve elsősorban az egyes helyek jelentése, szimbolikus vetülete iránt érdeklődött, nagy hangsúlyt helyezve a modem város prob­lémáira. Az 1970-80-as években számos munka épült olyan fogalmak köré, mint a kognitív és a mentális térkép, tehát az emberek térrel kapcsolatos elképzelései és ennek 2 FEBVRE 1922.

Next

/
Oldalképek
Tartalom