Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

GLÜCK LÁSZLÓ AZ ÖT MÁRAMAROSI VÁROS LAKOSSÁGÁNAK ELNEMESEDÉSE A 17. SZÁZADBAN A rendi kori Magyarországot a történeti köztudat a „sok nemes országaként" tartj a számon. Ezt a megállapítást történetírásunk döntően a nemesség 13-14. századi kialakulási folyamatát, valamint a 16. század közepi adóösszeírásokat vizsgálva fogalmazta meg, és ugyanerre az időszakra állapította meg a nemesség európai összehasonlításban is számottevő, mintegy 3 százalékos számarányát. Ehhez képest a 17. század a nemesség számának minden addigi és azutáni korszakot messze felülmúló ütemű gyarapodását hozta. Ez a parttalanná váló nemesedési hullám együtt járt a nemesi cím jogosságának követhetetlenné válásával, a kétséges úton történő nemességszerzés, illetve a nemesi jogok jogalap nélküli gyakorlásának elharapódzásával, ami a 18. század radikális nemességvizsgálataihoz vezetett.

1 Bár az országos nemesség ebben az időszakban gyakorlatilag valamennyi nem nemes társadalmi rétegből (a szabad városi polgárságból, a privilegizált, de úrbéres státusú mezővárosi polgárságból, a falusi jobbágyparasztságból és a partikuláris nemesi rétegekből) gyarapodott, nem kétséges, hogy a 17. századi nemesedés a mezővárosi polgárságot kiemelten érintette. A mezővárosoknak - csakúgy, mint a szabad királyi városoknak - már előzőleg is akadt nemes lakossága, részesedésük azonban az egyes városok lakosságában ekkor még legfeljebb 10-20 százalékot tett ki. Ehhez képest a 17. századi nemesedés arányait jól érzékelteti, hogy egyes mezővárosokban a nemesség aránya a század során elérte akár a 100 százalékot is.

2 A 17. századi folyamatjellegében is eltérő, amennyiben természetesen nem nemesek beköltözésével, hanem alapvetően a mezővárosok eredeti polgárnépességének nagyarányú nemessé válásával függ össze. A jelenséget a továbbiakban az öt máramarosi város példáján vizsgáljuk. E városok társadalmában a 17. század elején döntő változások következtek be. Nem állunk távol az igazságtól, ha kijelentjük, hogy e változások jelentették a 14. századi megtelepedés óta a legjelentősebb átalakulást az öt város társadalmában. A történtek megértéséhez elengedhetetlen, hogy pár szóban bemutassuk a városok addigi helyzetét. Máramaros megye az ország peremvidékeinek 13-14. században zajló nagyszabású megszervezése során települt be. 1329-ben a megye Tisza menti részén, királyi 1 MAKSAY 1984.; TÓTH 1994. 2 Mint például Tokaj vagy Torda esetében: OROSZ I960.; WOLF 1993. Kísérlet a 17. századi folyamat számszerű felmérésére: SZABÓ 1941. 11-12. p. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV HL 2008.95-110. p.