Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Glück László: Az öt máramarosi város lakosságának elnemesedése a 17. században

birtokon létrejött négy hospestelepülés, Huszt, Visk, Técső és Hosszúmező az Ugocsa megyei Nagyszőlős jogait kapta a királytól, melyekben 1352-ben Sziget is részesült.

3 Az oklevél a korai városprivilégiumokra jellemző módon igen széles körű kiváltságokat biztosított. A valódi várossá válás gazdasági, demográfiai feltételeinek hiányában azonban e városok legkésőbb a 14-15. század fordulójára megrekedtek a földesúri fennhatóság keretei között, a huszti vár tartozékaként. Földesúri terhük azonban minimális volt, egyösszegű adón kívül elsősorban abban állt, hogy nekik kellett adniuk a közeli kincstári sóaknák munkásait és a sóhajósokat. A huszti uradalomnak a sóbányászat miatti fontossága révén ráadásul a városok földesura a középkorban és a 16. században is csaknem mindig a kincstár volt (ideértve a királynéi birtoklást is). Huszt az uradalom, Sziget pedig a megyei hatóság állandó székhelyeként tett szert nagyobb jelentőségre, egyébként az öt város a szokásos, nem túl jelentős kisvárosi funkciókat töltötte be a környék életében (vásárok, táji jelentőségű iparos és kereskedő réteg stb.).

4 A városok társadalma lényegében egységesen nem nemes, de úrbéres státusuk mellett is messzemenően szabad emberekből állt. Szabadon költözködhettek, szabad volt a földforgalom, határukat mindenféle földesúri korlátozástól mentesen élték, maguk választották elöljáróikat és papjukat, pereiket városi fórumokon fejezték be. Privilégiumaik elleni különösebb földesúri törekvésekkel a 17. század előtt nem kellett szembenézniük. Técső, Visk és Hosszúmező társadalma teljes egészében „parasztpolgárokból" állott, de Huszton és Szigeten is ez volt a domináns elem. E két városnak ugyanakkor volt egy kisebb nemes lakossága is, Husztnak legkésőbb a 15. század közepétől, Szigetnek pedig bizonyíthatóan 1500 tájától.

5 A nemesek Huszt esetében még 1600-ban is csak a lakosság 12, Szigeten pedig 11 százalékát tették ki.

6 A két város nemessége letelepedő kincstári hivatalnokokból, az uradalmi, illetve megyei központban házat szerző vidéki nemesekből, egy-két esetben a király i/fej edeimi udvarba kerülő polgárfiakból tevődött össze.

7 A 16. század végétől figyelhető meg, hogy egyesek a két város polgárnépességének gazdasági elitjéből is nemességet szereznek az erdélyi fejedelemtől. Találunk köztük például iparosokat vagy éppen sókereskedőt.

8 Gyakorlatilag az összes huszti és szigeti nemesnek sikerült a telkét is megnemesítettnie, a nemesség úrbéres telken lakása ekkor még nem voltjellemző. Története során a huszti uradalom a 17. század elejétől a 18. század közepéig (kisebb megszakításokkal 1618-tól 1744-ig) volt a leghuzamosabb időn át magánbirtokosok kezén. (Előbb Bethlen István, majd Rhédey Ferenc, illetve Bethlen Druzsina birtokolta 1670-ig; rövid kincstári fennhatóság után Bornemisza Anna és fia, II. Apafi 3 MIHÁLYI 1900. 8-11. p.; WENZEL 1857. 32. p. 4 A városok kialakulására lásd: BÉLAY 1943. 24. skk. p. Földesúri terheikre 1600-ban: Magyar Országos Levéltár (továbbiakban MOL) E 156 (Urbaria et conscriptiones) (továbbiakban E 156) fasc. 174. no. 25. 5 Lásd GLÜCK 2007. 437. p. 6 MOL E 156 fasc. 174. no. 25. 7 GLÜCK 2007. 437^38. p. 8 Sziget esetében lásd GLÜCK 2007. 437. p. Huszton „Borbély alias Thwry" Gáspár armálisa, címerében borotvával (1589): MOL F 1 (Libri regii) (a továbbiakban F 1) 4. köt. fol. 294-295.