Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Lakatos Bálint: Városi nemesek Karánsebesen a 15-16. századfordulóján

László is kijelölt királyi ember volt a sebesi kerületben fekvő Macskás részbirtoknak Mátyás őrkanonok és anyja, valamint testvére számára való iktatásakor. A Puklizárok tehát ugyanolyan városba beköltözött kenézi-nemesi eredetű família lehettek, persze szerényebb szinten, mint a Fiáth család. Mátyás őrkanonok egyébként az egyik azonosítható egyetemi diák a városból.

26 Az eladók és a vevők jogállását tekintve az oklevelek nem szolgálnak egyértelmű eligazítással. Ez arra mutat, hogy a városban lakó nemesek számára (a városi ingatlanokat illetően) a városi testület volt a hatóság, azaz a nemesek mint városi polgárok birtokolták ezeket az ingatlanokat.

27 Ez alól mindössze két kivételt ismerünk: Zsigmond király 1429-ben visszaadja a Bizerei családnak a sebesi officialisok által kezelt, de a családra „ab avis eorum in ipsos devolutum" városi telkét, illetve Mátyás király 1487-ben Gerlistyei Jakab jajcai vicebán házát minden adóteher és városi illetékesség alól fölmenti. (Mindkét család a legtekintélyesebb kenézi eredetű nemesi famíliák közétartozott.)

28 Sőt: a források több alkalommal olyan személyeket is a polgári jogállásra utaló circumspectus jelzővel illetnek, akikről más okleveles adatokból egyértelműen tudjuk, hogy valójában nemesek. Már a legkorábbi, 1456-évi oklevélben (1.) a vevő „circumspectus vir Michael Mothnoky concivis noster" - noha Mutnoki Mihály már 145 l-ben szörényi báni kiküldött, később 1467-70 közt pedig éppen szörényi bán volt

29 -, vagy 1542-ben (13.) „prudentes et circumspecti" Mathias Lazar és négy társa szerepel eladóként, pedig Lázár Mátyás (akit 1515-ben mint bírót szintén ilyen címmel tisztelnek meg) 1527-ben sebesi várnagyként szerepel.

30 Külön figyelmet érdemel az az 1505. évi tanúkihallgatás is (6.), amelyet az oklevélben is hangsúlyosan nemesnek (nobilis) nevezett Rakovicai László kérésére tartottak az általa használt házhely ügyében. A teleknek ugyanis nem ő a tulajdonosa, viszont ezen állt városi rezidenciája. Mivel ezt a tulajdonosok valószínűleg el akarták adni, Rakovicai célja az, hogy bizonyítsa, igazolja: jogosan, az egykori tulajdonos engedélyével építkezett, és hogy a telket csak neki adhatják el. (Azt nem tudjuk, kik voltak a telekszomszédok. Valószínűleg nem Rakovicai volt az egyikük, hiszen elővételi jogára nem hivatkozott, mint ahogy azt mások 1528-ban [10.] kikötötték.)

31 Miért nem adta el neki egykori polgári tulajdonosa, illetve egyenesen jobbágynak (providus) titulált örököse, nem tudni. Valószínűleg jobban megérte neki bérleti díjat fizettetni. 26 TÓNK 1979. 1523. sz. 1482 tavaszán iratkozott be Krakkóban. Maga apoklisar név szerbül követet jelent. 27 Vö. PESTY: Szörény II. 125. p. 28 1429: PESTY: Szörény Hl. 35. sz. 1487: uo. 95. sz. A házat (kivételes jogállása nélkül) említik 1537-ben (uo. II. 468. p., HI. 168. sz.; FENESAN 1973. 160. p. Gerlistyei Jakab özvegye: Margit és menye: Tárnok Eufrozina bírja) és 1544-ben (uo. III. 184. sz. Megosztják az örökösök.). Példák a 17. század fordulójáról: uo. IT. 222. p. 29 PESTY: Szörény III. 71. sz. (1451); FENYVESI 1993.262. p. Mutnoki Mihály és István hivatali idejét 1467-1471 közé teszi, de PESTY: Oláh, 81. p. 1470-ben már volt bánoknak említi őket 30 bíró: PESTY: Szörény Hl. 135., és 136. sz. (= 7. sz.); várnagy: PESTY: Szörény ITI. 149. sz. 31 Vö. PESTY: Szörény JJ. 236. p. mégis erre utal, megalapozatlanul.