Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Lakatos Bálint: Városi nemesek Karánsebesen a 15-16. századfordulóján

Az eladott ingatlanok szomszédai között is többször találkozunk nemessel (7., 9., 10.), két esetben pedig maga a szomszéd nemes a vevő (1457-ben Macho István, 1537-ben Rakovicai Péter és László). A 88 évet átfogó forrásanyagban a több mint 20 eladott ingatlanból négy bizonytalan tétel kivételével (a 3., 13. oklevelekben) csupán egyetlen olyan eset van (10.), ahol sem az eladó, sem a vevő és egyik szomszéd sem nemes. Az egyenletes időbeli eloszlás pedig azt bizonyítja, hogy a város folyamatosan nyitott és vonzó volt a nemesi beköltözők számára.

32 Ennek fő oka pedig az lehetett, hogy a fallal övezett város a gyakori török betörések idején biztonságosabb volt. A városi elit csoportjai (1544) 1544. szeptember 20-i keltezésű az az oklevél, amelyben Karánsebes királyi város polgárai (iurati iudices collatérales, item [...] iurati cives et consules ceterique universi cives et inhabitatores huius regiae civitatis Karansebes), azaz a hattagú városi tanács és a városi elit (49 személy) hűséget fogad Rakovicai László főbírónak, hogy kitartanak mellette Petrovics Péter temesi ispán esetleges támadása esetén.

33 Az eskülevél köztörténeti vetületétől most elvonatkoztatva

34 a névsorból a városi vezető réteg összetételére, a polgár-nemes arányra is következtethetünk. Ebben az jelenti a fő nehézséget, hogy sok család nemessége csak később adatolt vagy bizonyítható közvetett módon. A 15-16. század fordulóján vagy a 16. század első évtizedeiben még csupán városlakóként meghatározható családok második-harmadik generációja (pl. Dumsa, Flore, Oláh, Simon) már birtokos nemesként áll előttünk.

35 Jó részükről azt sem lehet eldönteni, hogy a városi elit tagjaként szereztek nemességet vagy eleve kenézi jogállásukból váltak országos nemesekké, amiben a város egyáltalán nem vagy csak ugródeszkakéntjátszott szerepet. Ráadásul a helynevek egy része „de" prepozíció nélküli családnévvé vált (Iohannes Bakosnycza, Stephanus Macho, Michael Swppa), noha az illető nemes.

36 32 Lásd még DRÄGAN 2006. 243-244. p. 33 PESTY: Szörény III. 183. sz. 34 Petrovicsot az oklevél nem nevezi meg. Minderre valószínűleg azért lehetett szükség, mert Rakovicai Fráter Györgyhöz húzott, és nyilván képviseltetni akarta a várost a Fráter György által a magyarországi Részek számára Váradon 1544 szeptemberében összehívott gyűlésen. PESTY: Szörény II. 127., 130-133. p., BOLDEA 2004-2005. 336. p. 35 PESTY: Szörény I. 453^455. p. A családfák: I. 458^76. p., BlZEREA-RUDNEANU 1969. 18. p. 36 PESTY: Szörény II. 469. p.; BOLDEA 2007. 171. p. Bakosnica (ma Bucosnipi): uo. II. 24-25. p.; TEICU 1998. 307. p. A „Macho" név vagy a borzafői kerületbeli Maycho községre utal (PESTY: Krassó II/2. 17-18. p.; JEICU 1998. 347. p.), vagy ahogy DRÄGAN (2006. 243. p.) fölteszi, a Machorysy-Mocsárosi név rövidített formája (PESTY: Oláh, 83-84. p.), így Mocsáros falura utal (ma: Moceriç, PESTY: Szörény II. 374. p.; fElCU 1998. 355. p.). Zsuppa (ma Jupa): PESTY: Krassó D72. 323-324. p., TEICU 1998. 341-342. p. A kérdésre lásd BOLDEA 2002.