Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

I. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG: POLITIKAI ÉS SZELLEMI ELIT - Petrovics István: Városi elit a középkori Dél-Magyarországon. Pécs, Szeged és Temesvár esete

A magyarországi városok közül elsősorban Buda és Pozsony német polgárságával álltak családi és gazdasági kapcsolatban. Az 1525 táján Sopronban alharmincadosként tevékenykedő Boltos Mátyás eredeti neve, miként ezt Mollay Károly kimutatta, Voit volt, vagyis Boltos Mátyás személyén keresztül egy német eredetű, a későbbiek során erősen elmagyarosodott pécsi család nyomaira bukkantunk. Érdemes még felhívni a figyelmet Simon szabóra is, aki a váradvadkerti bíró és esküdt polgárok által kiadott, 1466. január 11-én kelt oklevélben szerepel. Ebből megtudjuk, hogy a Prázsmárról (ma Prejmer, Románia) elszármazott Simon szabó, Pécs városának polgára (Symon sartor de Prasmar civis civitatis Quinqueecclesiensis) a váradvadkerti tanács előtt Brassó városának eladta két, az erdélyi Fehér megyében fekvő birtokát 50 aranyforintért. A fenti adat nemcsak azért érdemel figyelmet, mert kiderül belőle, hogy a pécsi polgárok származási helyeként olyan távoli települést is számon tarmatunk, mint a Brassótól északkeletre fekvő Prázsmár, hanem azért is, mert ennek révén valószínűsíthető: a pécsiek kereskedelmi tevékenysége Erdélyre is kiterjedt.

5 A szegedi bírák mellékletben felsorolt névsorát ki kell még egészíteni valószínűleg egy András nevű bíróval is, akinek fia, Simon 1475-ben a szegedi domonkos rendház tagjaként Itáliában bukkan fel.

57 A bírák nevét áttekintve a következő megállapításokat tehetjük: leggyakrabban a puszta keresztnév bukkan fel, amihez néhányszor vagy az apa keresztneve, vagy egy foglalkozás megnevezése kapcsolódik (pl. Miklós fia: Péter, Ferenc diák). Egy esetben belső tulajdonságra utaló megjelölés található a keresztnév mellett (Geges/Gőgős György), egy estben pedig a kun származás gyanúja (Mizsér János) merülhet fel. Igazán fontosnak a foglalkozásra, illetve a származás helyére utaló megjelöléseket tekinthetjük. Az előbbire két (Kalmár Márton, Ferenc diák), az utóbbira három biztos példát tudunk felhozni. Az utóbbi kategóriába tartozó Kovázdi Imre a Valkó megyei Ková(s)zdról, Kamanci Benedek a Szerem megyei Kamancról, míg Szondi Péter a Bács megyei Szondról kerülhetett a Tisza-parti városba. Bár Kovázdi Imre esetében nem zárható ki, hogy a Csongrád megyei Kovázdról származott, a fenti példák egyértelműen Szegednek a Délvidék, elsősorban a Szerémség irányába mutató gazdasági-társadalmi kapcsolatait bizonyítják. A városi kiadványok Szeged bíráinak neve elé a providus, circumspectus, prudens et circumspectus, valamint az egregius címzéseket illesztették. A bírák közül egyedül az 1465-ben szereplő Kamanci Benedekről tudjuk biztosan, hogy egy évvel korábban esküdt polgár volt, mégis valószínűnek tarthatjuk, hogy Szegeden is az előző évi tanácstagok közül került ki város iudexe. Első ízben 1450-ben, Kalmár Márton személyében találunk főbírót (principalis iudex) a város élén. A főbírói tisztség később is gyakran előfordul, ámbár 1450 után nem minden bírónál találkozunk ezzel a megjelöléssel. Viszont az is tény, hogy Szilágyi Lászlót, aki másfél évtizedig irányította bíróként Szegedet, már a halála után suppremus ac perpetuus iudexként említik a források. Báthori István nádor 1529-ben pedig azzal a kéréssel fordult Ferdinánd ki56 MOL DF 246 376. Vö. PETROVICS 2005c. 264. p. 57 IVÁNYI 1935. 75. p.