Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
RECENZIÓK - Déry Attila: Budapest építészeti topográfiája 1—4. Ismerteti: HOMOK ZSOLT
a Városi Mérnöki Hivatal. De olyan, eddig még nem feldolgozott témákat sem érint, mint például az Építő Bizottmány előtti időszakban tevékenykedő Verschönerungs Bau Amt működése. A tanulmány második része művészettörténeti korszakok szerint halad, és az építészeti problémákat előtérbe állítva tárgyalja a város művészetének történetét. Az átmeneti korszakok tárgyalása azonban meglehetősen hiányos. A szerző sem a rokokóról, sem a neo-stílusokról nem tesz említést, mintha ezekben a stílusokban éppenséggel nem is épült volna ház Budapesten. A tényleges topográfia a második kötettel veszi kezdetét, és az egyes kötetek tárgyát az egy-egy kerület házairól összegyűjtött adatok képezik. Az egyes kötetekben a közterületek mai elnevezésének abc-sorrendjében halad az ismertetés, majd a házszámok növekvő sorrendjében követik egymást az épületekre vonatkozó adatok. Mielőtt belefognánk a szócikkek adatszerkezetének elemzésébe, néhány gondolat erejéig foglalkoznunk kell a közterületekre vonatkozó adatközlésekkel. A harmadik és negyedik kötet utcaelnevezésekre vonatkozó szócikkei nem hosszúak, s általában csupán az elnevezésre korlátozódnak. Ez az eljárás kifejezetten a kiadvány előnyére válik, a közterületeknek viszont célszerűbb lett volna egy-egy külön szócikket szentelni, nem pedig az utca elnevezési fejrovatban közölni az információt, mint ahogyan az a második kötetben történt. Az egyes közterületek rendezésének kérdése is megérdemelt volna egy szakaszt, hiszen ez a téma is hozzátartozik a városépítészet tárgyköréhez. Végül meg kell említenünk, hogy az egyes szobrok és díszkutak tekintetében a szerző teljesen következetlen, hiszen esetenként egy-egy önálló szócikkben foglalkozik velük, míg más alkalommal meg sem említi őket. Nézetem szerint helyesebb lett volna mindegyiket azonos mélységben bemutatni, vagy egységesen kihagyni, s ha már a szerző az előbbi mellett döntött, akkor célszerű lett volna a közterületi műtárgyakat is ugyanabban az adatszerkezetben bemutatni, mint az egyes épületeket. Az egész kiadványra jellemző, hogy a szerző előszeretettel hagyja figyelmen kívül a nyomtatásban meg nem jelent forrásokat márpedig a közterületen elhelyezett műtárgyak építésiengedély-kötelesek voltak, ezekre vonatkozóan tehát iratok, tervek és esetenként még fotó is fellelhető a levéltári források között. A topográfia szerkezetének leggyengébb pontja az egyes házak egy időben, egymással párhuzamosan használt címeinek kezelése. Egyes épületek az egyik címnél megtalálhatók, a másiknál viszont nem, és a legtöbb ilyen problematikus esetnél semmiféle utalást nem talál az olvasó. Pontosabban, a Terézváros-kötetben hosszas keresgélés után az Anker köznél találhatunk egy - igaz csak részben - pozitív példát az utalásra. „Az épület adatai a Deák Ferenc tér 6. alatt olvashatók." (3. kötet 67. p.) Az egyéb címeknél az alábbiak olvashatók még: Anker köz 1-4., Deák Ferenc tér 6., Bajcsy-Zsüinszky út 1., Király utca 2-4. (3. kötet 156. p.) Egyrészt terjesen felesleges a címszóban is közölt címet megismételni, másrészt nemcsak az Anker köznél, hanem a többi címnél is fel kellett volna tüntetni az utalót. A másik három címnél azonban mindezt hiába keresi az olvasó. Azaz a szerző a felhasználót két lábon járó Budapest-topográfiának nézi. Déry Attila adattára ezeknek a többes címmel rendelkező házaknak az esetében aligha használható sikerrel a Budapest Főváros Levéltára által készített és kiadott topográfiai mutatók nélkül. * BÁCSKAI VERA (szerk.): Pest város topográfiai mutatója. 1. Belváros - Lipótváros. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1975. (Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumentáció 2. Topográfiai mutatók 1.); BÁCSKAI VERA (szerk.): Pest város topográfiai mutatója. 2/1— LT. Terézváros. Budapest Főváros Levéltára, Budapest, 1982. (Budapest Főváros Levéltára kiadványai. Levéltári dokumentáció 2. Topográfiai mutatók 2.)
