Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Déry Attila: Budapest építészeti topográfiája 1—4. Ismerteti: HOMOK ZSOLT

Térjünk rá mondandónk legfontosabb részére, a topográfia adatszerkezetének elemzésére. Kétséges módon a Név adat került a kitüntetett első helyre. Ám ezt csupán akkor adja meg a szerző, ha az épületnek közismert neve van. Viszont ez az adat elég ingoványos talajra irányítja az olvasót, hiszen az épület-névadási szokásokról vajmi keveset tudunk. Minden épületnek lehetett neve, csak éppen aktualitását vesztette, vagy egyszerűen feledésbe merült az idők során. Az épületek közkeletű elnevezésére Budapest megannyi csodás példát rejt. Ilyen a Pekáry-ház a Király utcában (VII. Király utca 47.), amelyet azonban a szerző nem közöl, jóllehet a szomszédság a mai napig használja ezen elnevezést. A Cím adatcsoport a cím, helyrajzi szám, egyéb címek (helyenként Többi cím(ek)nék. van titulálva) és Korábbi címek adategységeiből épül fel. A szerző a jelenlegi címet mint besorolási adatot minden esetben megadja. Ezt követi a mai helyrajzi számra vonatkozó információ. A saroképületeknél előtérbe kerül az egyéb címek kategória. Ezekből kellett volna megszerkeszteni az utaló címszavakat, amelyek azonban hiányoznak az egyes kötetekből. A Korábbi címek adatsor a mait megelőző címek és helyrajzi számok egy részét foglalja magában. Ebben, ha a keresett épületet sikeresen felleltük az adattárban, Pest város topográfiai mutatójához képest jóval szegényebb adatsort találunk. Azonban utalók nélkül ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen már a Cím adatcsoportban is hiányosságokkal találkozunk. A védettség adat csak a műemléki védettséget közli a nyilvántartó szám formájában, sajnos az alacsonyabb védettségi fokozatokat nem. A jelleg adatsorban tudósít a szerző az emeletszámról, az építési stílusról és a beépítési módról. Közli a belső udvar(ok) számát és a jellegzetes stíluselemeket. Jelzi az olyan jelentősebb átépítéseket, amelynek eredményeként az épületet az emeletek számának növekedése, vagy külső változtatás miatt más stílusirányzathoz kell átsorolni. Ezen adat jelentős részben szubjektív megállapításokat takar a Belváros-Lipótváros kötetben. A Terézváros-Erzsébetváros és a Józsefváros kötetben az adatcsoport már rendszerezettebb, egységesnek mondható adatcsoport-szerkezet alakult ki: emeletszám, udvarszám, rendeltetés, típus, stílus. Az épület felépítésére vonatkozó adatcsoport a következő elemekből áll: (mikor) épült, építtető, tervező, építő (kivitelező), kőfaragó, szobrász, mozaik, műasztalos, műlakatos, ács, vasszerkezet, vasbeton szerkezet terve, üveg, statika, színes üveg stb. Kuriózumképpen még olyan adattal is találkozhatunk, hogy honnan származik az építőanyag. A Régiposta utca 15. szócikkben a szerző a beépített márvány típusát is megadja. Az adatelemek ismertetése a szerző által követett sorrendet próbálja megtartani, ez azonban nem könnyű feladat, hiszen maga a szerző is következetlen, az összes adatelem nem fordul elő minden szócikkben. Az épült adat, ha az építési idő nem ismert, az építési engedély keltét adja meg. Ha az engedély az adott év közepénél későbbi, akkor a következő évad elejét tekinti a kivitelezés kezdetének. Ezzel az építési időmeghatározással egyetértünk. Az építtető a tervezés és a kivitelezés finanszírozója, aki lehet magánszemély, közület, vállalkozás is. A vonatkozó adatokat - amelyek nem mindig állnak rendelkezésre - maga az építési engedély közli. Nem problémamentes a tervező adatsor megadása sem. Sokszor nem könnyű feladat az adott tervező kilétének megállapítása. Hiszen némelykor még a tervező maga sem következetes a saját neve írásában. Például: „Vassél Alajos előfordult Vassell- és Wasséllként is." (1. köt. 8. p.) A 19. században cz és tz keverése állandó. Például: Peez Samu nevét írták tz-vel is rendszeresen, tévesen. A szerző Peez Samu-nak írja alá magát, de anyakönyvezve Peez Sámuel néven van. Külön kérdéskör a névmagyarosítás és a névváltoztatás ügye, amelyre a Bevezető is hoz példákat. S alapvető kérdés még a különböző építészekre utaló azonos névalakok problémája. Fontos, hogy a biztos és lényeges adatokat úgy kell leírni, ahogy az a forrásban szerepel,