Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

RECENZIÓK - Déry Attila: Budapest építészeti topográfiája 1—4. Ismerteti: HOMOK ZSOLT

műveit.* A Terc kiadó kiadványsorozata azonban ezzel együtt is hiánypótló alkotásnak számít, mert a korábbi művek szerzői csupán arra vállalkoztak, hogy válogatást nyújtsanak Budapest építészeti anyagából. Míg Pogány és Zakariás kötetei csak a műemlék jellegű épületeket vették számba, addig Ferkai András topográfiái a két háború közötti korszakban épült budai és pesti épülettípusokat mutatták be reprezentativitásra, és nem teljességre törekedve. Déry Attila a feladatértelmezés közel sem magától értetődő módját választotta, amikor az elmúlt évtized során megjelent, Ferkai által írt, illetve szerkesztett kötetek módszertani elgondolásaira nem is reflektálva, a már jó fél évszázaddal ezelőtt megjelent, műemlékvédelem alá helyezett épületeket bemutató kötetekkel szemben határozta meg saját célkitűzését az első kötet elején található sorozati bevezetőben. így aztán arra a különösebb meglepetéssel nem szolgáló következtetésre jutott, hogy az 50 évvel korábban készült műemléki topográfiák szemlélete bizony olyannyira elavult, hogy ma már merőben új koncepciójú építészeti topográfiákra van szükség. A szemléleti újdonság pedig abban áll, hogy nem korlátozhatjuk figyelmünket a műemlék jellegű épületekre, hanem a topográfiában minden egyes ma álló épületnek helyet kell kapnia. A szerzőnek annyiban igaza van, hogy bizony az építészeti művek értékelése erősen korfüggő, tehát a történeti érdeklődést nem indokolt ezen a módon korlátozni. E nem kevés pénzbe kerülő kötetek olvasóközönsége pedig nem kizárólag a műemlékvédelmi hatóság figyelmére érdemes épületekre kíváncsi. Déry topográfiájának jelenorientáltsága azonban nagyon is kétségessé teszi az expliciten is megfogalmazott teljességre törekvés elvét. Ha a kötetek összeállítója abból indul ki, hogy milyen épületek állnak ma, akkor még a világörökség részét képező ún. zsidó negyed esetében is könnyen úgy járhatott volna, hogy mire munkája nyomtatásban megjelenik, addigra néhány ún. Jelenleg is álló" épület már az építésügyi korrupció hatásától sem mentes enyészet áldozatává válik. A szerzőnek azon törekvését csak helyeselni tudjuk, hogy a munka ne csak a város múltja után érdeklődő olvasóknak szóljon, hanem ajelenkori építészeti szakmák munkájához is segítséget adjon. Ugyanakkor nem kellően átgondolt az az álláspontja, amely a jelenleg álló épületeknek abszolút prioritást biztosít, és csak az esetek bizonyos százalékában, esetlegesen nyújt információt azokról a régi házakról, amelyek az egyes telkeken régebben állottak. Akármilyen mértékben koronázza is siker a szerző és a kiadó abbéli törekvését, hogy a kötetek olvasóközönségét egyre inkább a felhasználó jellegű rétegek soraiból bővítse, ez alapvetően mégsem változtat azon, hogy akik építészeti topográfiát vesznek a kezükbe, ezt elsősorban történelmi érdeklődésből teszik. A múltnak viszont azok az épületek is részét képezik, amelyek már csak az emlékezetben élnek. Ferkai Andrásnak azon eljárása, amely egyetlen korszakban keletkezett épületállományra korlátozta magát, és külön fejezetet szánt az elpusztult épületeknek is, módszertanilag kiforrottabbnak tűnik. 2005-től kezdődően négy kötet látott napvilágot. Egy Pest történetét bemutató bevezető kötet, majd egyfajta területi felosztást követve a mai V-VITI. kerületek építészeti állományát bemutató kötetek. Az első kötet Pest építészettörténetét két részre osztva taglalja. Ennek első szakasza meglehetősen hagyományos felosztást követve (politika, városlakók, gazdaság) a város általános történetével foglalkozik. A tanulmány legfőbb hiányossága, hogy éppen a városépítészet története szempontjából nagyon fontos városépítő szakhivatalok bemutatása hagy sok kívánnivalót maga után. A szerző említést sem tesz az elődvárosok építésügyi igazgatásában fontos szerepet játszó városi mérnökökről, noha ebből a funkcióból fejlődött ki a későbbiekben * FERKAI ANDRÁS (szerk.): Pest építészete a két világháború között. Modern Építészetért Építészettörténeti és Műemlékvédelmi Kht., Budapest, 2001. ** FERKAI 1995. 259-269. p.; FERKAI 2001. 479-502. p.