Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Kaposi Zoltán: A gazdasági elit Kanizsán a 18. század második felében

terület döntő része allodiális jellegű volt ebben a korban.

7 A Batthyány család földbirtoklása Kanizsán 1743 végétől a második világháború végéig tartott. Népességnövekedés és társadalmi összetétel A török elleni háború során a térség eltartó képessége alaposan lecsökkent, de a 18. század elején lassan megindult a népesség vissza-, illetve beköltözése. 1720 körül Kanizsa már kb. 1500-2000 fős lakossággal rendelkezett.

8 A 18. század során a mezőváros népessége folyamatosan nőtt, a növekedés a régóta itt élők, illetve visszaköltözők szaporulata mellett két másik forrásból is táplálkozott. Egyrészt a 18. század első felétől kezdve a környező zalai-somogyi vidékekről jelentős létszámú hazai népesség telepedett be a városba. A hazai betelepülők elsődlegesen agrárfoglalkozásúak voltak. A növekedés másik forrása a környező országok (osztrák tartományok, cseh, morva, német területek stb.) fölös lakossága volt. A nyugatról érkezők általában iparosok, kisebb részben kereskedők voltak, akik ugyanakkor egy magasabb fokú gazdasági és vállalkozói kultúrát hoztak magukkal. A 18. század második felének forrásai arról tanúskodnak, hogy a kanizsai telektulajdonosokon belül továbbra is a mezőgazdasági foglalkozásúak maradtak túlsúlyban, ám egyértelműen megnőtt az iparosok és a kereskedők aránya: a város népesebb, keleti felén 1773-ban a lakosság 37%-a már az ipari és forgalmazási ágazatból került ki. A növekedés eredményeképpen az 1780-as évek közepe felé már mintegy 6000 fő, az 1820-as években pedig mintegy 8000 fő volt a város népessége.

9 Izgalmas gazdaság- és társadalomtörténeti kérdés, hogy a 18. század második felében milyen társadalmi csoportok éltek Kanizsa mezővárosban. A helyzet azért bonyolult, mert a város földesúri tulajdonban volt, így az uradalom joghatósága alá tartozott, s azt, hogy végül is kik élhetnek a városban, nemcsak a város mindenkori vezetése, hanem a földesúr akarata is erősen befolyásolta. Mindenesetre egyértelmű, hogy a népesség szaporodásával folyamatosan erősödött a város társadalmi sokszínűsége is, ami mind a lakosok jogi hovatartozása, mind a foglalkozási besorolás szempontjából is értendő. A város társadalmáról valós képet csakis több szempontú megközelítéssel lehet adni. A hagyományos jogi megítélést illetően a városban élő legnagyobb tömeget egyértelműen a tradicionális városlakók jelentették, őket általában gazdáknak vagy lakóknak nevezték. Arányukat az 1770-80-as években mintegy 65%-ra becsülhetjük.

10 Gazdákon vagy lakókon Kanizsán azokat értették, akik a városban éltek, a városban 7 MOL P 1322. 100. 377. sz. 1810. évi földbirtok-kimutatás. 8 A népességszám becslés, amely a korabeli összeírások s egyéb, a betelepülésre vonatkozó szórt adatok alapján jött létre. 9 RÁBAVÖLGYI2006. 137. p. táblázatok. 1 o Az arányok megállapításához különböző összeírásokat vizsgáltunk. A fontosabbak: ZML. Conscriptio universalis 1770. Ö 46/84.; Causarum sedrialiter revisarum. F. 32. N. 288/C; DANYI-DÁVTD 1960. stb.