Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Kaposi Zoltán: A gazdasági elit Kanizsán a 18. század második felében

KAPOSI ZOLTÁN A GAZDASÁGI ELIT KANIZSÁN A 18. SZÁZAD MÁSODIK FELÉBEN Kanizsa a 18. században Kanizsa városának az 1690. évi - török uralom alóli - visszafoglalása után igen mozgalmas sors jutott. A vár és a város a kamara irányítása alá került, majd pedig a vár 1702. évi lerombolásával egy időben báró Grassics Jakob személyében - aki korábban hadiszállító volt - magánföldesurat kapott.

1 Az uraság azonban 1717-ben meghalt, így a városról és uradalmáról újra a kamarának kellett gondoskodnia.

2 1717-től 1743-ig a birtok két földesúri famíliához tartozott.

3 A Szapáryakhoz került Kanizsa város és a domíniumból a város melletti falvak jelentős része, így például Sormás, Szépeinek, Bajcsa, Fityeháza stb. Ez a terület vagy a város közvetlen környezetében, vagy pedig attól nyugatra, délnyugatra helyezkedett el. A volt váruradalom északkeleti részeit az Inkeyek szerezték meg, akik Kanizsától északra, Paliinban építették ki egyik dél-dunántúli központjukat. A városban a Szapáryak földesurasága 1743-ig tartott, amikor is Szapáry István báró egyenes ági utódok nélkül halt meg, s a vagyon újra visszaszállt a fiskusra.

4 1744. szeptember 30-án a vasvári káptalan előtt jegyezték be Mária Terézia Batthyány Lajosnak tett adományát, aminek eredményeképpen a városban 200 évre a Batthyány família meghatározó pozícióhoz jutott.

5 Batthyány Lajos következetesen törekedett földbirtokok szerzésére, amit az is jól mutat, hogy két évvel a kanizsai földek megszerzése után Esch bárótól megvette a szomszédos Homokkomáromot és uradalmát, s így kanizsai dommiummal, illetve tartozékaival együtt Zala vármegye keleti területein egységes földbirtokkomplexumot hozott létre.

6 Későbbi források alapján a két uradalom együttes területét mintegy 31 000 kat. holdra becsülhetjük. A két uradalom megvásárlásával olyan terület került az amúgy is több százezer holdas Batthyány-uradalmi rendszerhez, amelynek nem volt túlzottan nagy népessége, vagyis a 1 BARBARITS 1929. 25. p. 2 Grassics halála után a Kamara a birtokot 36 500 forintra értékelte fel. Lásd: MOLP 1322.181.101. 3 MOLP. 1313. 36. Lad. 13.

N. 1. 1717. 4 Jegyzőkönyv 1896. 11. 5 A vásárlást illető fontosabb dokumentumok: MOLP. 1313.30.Lad. 13.N. 6.1743.;MOLP. 1313.36. 6 Lásd ehhez: ZlMÁNYI 1962.; NAGY 1861. 1. köt.; BARBARITS 1929.; TÁRNOK 1875. URBS, MAGYAR VÁROSTÖRTÉNETI ÉVKÖNYV m. 2008.429-447. p.