Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Jeney-Tóth Annamária: Kézműves vezető réteg Kolozsvárott 1600-1655 között

4. táblázat. Az kézművesek nemzetiségi megoszlása (1587-1614) Nemzetiség Szász Magyar Egyéb vagy nem ismert Összesen Év fő % fő % fó % fő Összesen 71 46,7 59 38,8 22 14,5 152 A betelepülők nemzetiségi megoszlásáról elmondhatjuk, hogy közel 20%-nak nem jelölték meg pontosan „natióbeli" hovatartozását. (Közülük 12 főnél feltüntették, de a kicsi arányok miatt a táblázatban nem lehetett őket külön csoportban szerepeltetni: 7 német, l-l osztrák, görög, szlovén, szlovák és angol származású.) A betelepülők legnagyobb csoportját tehát a kézművesek alkották: közel felük a szász nációhoz tartozott, akik egyéni karrierje Kolozsváron könnyebben indulhatott, mint a Szászfold nagyvárosaiban. A betelepülést a tizenöt éves háború váltotta ki és gyorsította fel. A menekülés egy békésebb élet ígéretét hordozta: a nyugalmasabb élet lehetőségét akár házasság útján is elnyerhették/megszerezhették a kor polgárai. A polgárkönyv alapján 16-féle szakma képviselőit lehet megkülönböztetni, többségük céhes keretek között dolgozott. (A szakmák közt szerepelt: borbély, csizmadia, erszénygyártó, kádár, kannagyártó, kerekes, kőműves, kötélverő, lakatos, mészáros, ötvös, szíjgyártó, szűcs, tímár, varga.) Mások - alacsony számuk miatt is - nem alkottak, alkomattak önálló céhet. Kolozsvár lakosságának nemzetiségi összetétele nagyban befolyásolta a céhekét is, így egyes céhekben a szász, másokban a magyar többség volt a jellemző. A szászok létszáma a ruházati, illetve a szövő- és bőripar mesterségcsoportokhoz tartozó céhek esetében, a tímárok, szűcsök, szíjgyártók, kötélverők, vargák, kádárok, kerekesek között meghaladta a 70%-ot. A kannagyártókat említi a polgárkönyv, ők azonban Kolozsvárott nem alkottak céhet - a kolozsvári mesterek nem tartoztak a szebeni céh tagjai közé sem -, de a szebeni szabályok betartásával dolgoztak, így ezen céhszabályzat szerint kontárnak minősültek.

14 A magyar polgárjogot kérők többsége az építőipar, a vas- és fémipar, valamint az élelmiszeripar mesterei közül kerültek ki: borbélyok, lakatosok, ötvösök, kőművesek, csizmadiák és hentellérek (külső mészárosok). A vegyes céhek közé tartozott a legtöbb tagot számláló szabó- és a mészároscéh. A céhes iratokból még két olyan céh nemzetiségi megoszlásáról kapunk képet, amelynek képviselői elvétve vagy egyáltalán nem szerepeltek a polgárkönyvben: a kádárok és az ácsok. A kádármesterek céhjegyzőkönyve szerint 1585 és 1654 között 14 Az ónmívesek szabályzatát 8 pontban 1568-ban adta ki a szász egyetem. Az első pontban szerepel, hogy aki nem céhes helyen lakik, csak 14 napig foglalkoztathat inast, különben egy forint büntetést kell fizetnie. Quellen IX. 286. p.