Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
III. VÁROSI VEZETŐ RÉTEG - A GAZDASÁGI ELIT - Jeney-Tóth Annamária: Kézműves vezető réteg Kolozsvárott 1600-1655 között
82 mester lépett be a céhbe, közülük mindössze egy volt magyar, a többi szász. A céh inasszegődtetései nagyjából megerősítik a fenti arányokat. A céhbe 1600 és 1655 között beszegődtetett inasok száma 127 volt, közülük 83,5% volt szász nemzetiségű. A szász inasok Nagy sink székből, Új egyház székből, Medgyes székből, illetve Torda vármegyéből Kolozsvárra mentek mesterséget tanulni. Az ácsok céhkönyve szerint 1626 és 1651 között a céhbe belépő mesterek 3 8%-a volt szász nemzetiségű, míg a céh nagyobb része, 5 8%-a a magyar nemzetiséghez tartozott. Megállapítható, hogy Kolozsvár mindkét nációjának iparos rétege kapott utánpótlást, mind a szász, 16 mind pedig a magyar vidékekről. 17 Mivel az adatok nem állnak megfelelő mértékben rendelkezésünkre, nincs lehetőség a teljes körű elemzésre, csupán egy-egy korszak vagy egy-egy céh esetében. Ugyanakkor a polgárkönyv adatai sem tekinthetők teljes mértékben mérvadónak, hiszen egyrészt mindössze 24 évet ölelnek fel, másrészt olyan népes mesterségnek, mint például a kádár, csak egy képviselője tűnik fel lapjain. Természetesen a fel nem tüntetett mesterségűek között még lehet néhány kádármester, hiszen tudjuk, hogy a jegyzőkönyv szerint a kádárcéhbe ebben az időszakban mintegy 30 mester lépett be. Figyelemre méltó, hogy a kádár-, a szűcs- és a tímárcéhek, illetve privilégiumaik kiadása(1507,1369,1448) már a város fejlődésének viszonylag korai időszakában lezajlott, és a polgárkönyv tanúsága szerint még a 17. században is megőrizték szász többségüket. A magyar nemzetiségűeket részint a később keletkezett céhekben találjuk többségben, mint amilyen például a borbélyoké (1562), vagy a mindennapi élethez jobban kapcsolódó szakmákban: mészáros (1422), lakatos (1472). A szász többségű céhek eljártak a Szász Egyetem gyűléseire, magukra nézve érvényesnek tekintették és fogadták el az ott hozott határozatokat. Más céhek, például az ötvösöké, már a 16. század hetvenes éveitől Debrecen és Várad ötvöscéheivel építenek ki komolyabb kapcsolatokat. 18 Foglalkozási megoszlás Ha a polgárkönyvi bejegyzéseket, valamint a városi adójegyzékeket és a céhjegyzékeket összehasonlítjuk, választ kaphatunk arra a kérdésre, mely mesterségek alul- vagy felülreprezentáltak. A százférfiak tanácsa ugyanis 1582. január 29-i határozatában elrendelte, hogy a város soraiba felvett új polgárokat írják lajstromkönyvbe, és a végzés 15 KmOL Céhiratok, Kádárcéh, nr. 3. 3-109. 16 Származásuk szerint a szászok kolozsváriak, Beszterce (Beszterce, Törpény, Szászszentgyörgy) és Brassó vidékiek (Brassó) Medgyesszék, Nagysinkszék és Szebenszék, Ujegyház szék (Alcina, Kürpöd) kisebb településeiből származtak. Ki kell emelni a segesvári származásúk nagy számát, valamint a Kolozs megyei bátosiakét is, emellett a Torda vármegyei Régent, valamint Szentágotát. 17 Kolozsvárról, Szeben egyik külvárosából, Bihar (Várad), Közép-Szolnok (Szentmargitta) vármegyéből, illetve Kolozs megyei településekről származtak (Bátos, Egeres, Kolozs, Sztána), de szerepel még Talmács Csíkszentsimon is. Magyarország más vidékeiről is érkeztek: Nagyharsányból, Vereczéről, Békésről. 18 KmOL Céhiratok, Ötvöscéh nr. 34., NOVAK 43. p.
