Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Blazovich László: A Dél-Alföld települései a 16. században a defterek alapján
Ha az említett szandzsákok adatairól készült defterekben szereplő 51 várost összevetjük a Kubinyi András által számba vett alföldi és Alföld-széli városok mennyiségével, 52 megállapíthatjuk, hogy a dél-alföldiek közül mindössze Foktő, Galat és Módos nem szerepel a listájában. Jóval több azoknak a településeknek a száma, amelyeket Kubinyi az általa megállapított centralitási pontok alapján felvett a városok közé. Jobbára azonban a csekély centralitási ponttal rendelkező helyek estek ki, amelyeket ő átlagos mezővárosoknak és mezővárosi jellegű falvaknak (6-10 pont), továbbá jelentéktelen mezővárosoknak, illetve központi funkciót ellátó falvaknak (1-5 pont) nevez - ezek végeredményben átmenetet alkottak a falvak és mezővárosok között. Egy részüket inkább óriásfalvaknak neveznénk. Kevesebb all és 20 pont közé eső települések, azaz a közepes városfunkciót ellátó mezővárosok (16-20 pont) és részleges városfunkciójú mezővárosok (11-15 pont) száma. A Duna mentén ilyenek például Bátmonostor, Bodrog, Szond és Futak, Zenta a Tisza mellett, továbbá a Maros mentén az egykori uradalmi központ, a vegyes lakosságú Nagylak. A homokpusztával és mocsarakkal tarkított Temesközben pedig Harám (Krassó) és Mezősomlyó esett ki a városok közül. Mindezek alapján megállapíthatjuk, hogy a városhálózatban a 16. század második felében a korábbi állapotokhoz képest jelentős változás nem következett be, jóllehet a korszakban az egész vidékre kiterjedő népességcsökkenés egyaránt sújtotta a kis és nagy lakosságszámú helyeket. Az utóbbiak közül mégis több faluvá csúszott vissza, sőt nem egy eltűnt a lakott helyek sorából. A hatalomváltásnak a városok közül főképpen az állami, uradalmi és egyházi igazgatási központok voltak a vesztesei, többnyire még akkor is, ha török igazgatási központtá emelkedtek. Főképp akkor, ha török katonaság és civil lakosság költözött a településre, amely védelmi szempontokból a várat és a szuburbiumot foglalta el. Bár szandzsákszékhely lett, a hatalomváltás egyik fő veszteseként Szegedet említhetjük. Tárgykorszaloink végére utcáinak és lakosságának száma a korábbi felére apadt, várát és belvárosát törökök sajátították ki. Korábbi szellemi és gazdasági elitjének nagy része eltávozott a városból. 53 Bár nincsenek adataink, analógia alapján arra következtemetünk, hogy Temesvár, továbbá Kalocsa és Csanád egykori érseki, illetve püspöki székhelyek hasonló utat jártak be. Jóllehet mindkét utóbbi náhijeszékhely lett, az egyházi elit elmenekült, lakosságszámuk visszaesett. E két települést korábban kifejezetten egyházi központ szerepe emelte ki a többi hasonló súlyú település közül, amint erre Kalocsa középkorát tárgyalva Kristó Gyula rámutatott. 54 Arad, az ország egyik legtehetősebb társaskáptalanjának székhelye és birtokközpontja, megyei sedriahely, bár ugyancsak náhij eközpont lett, hasonló módon járt, sőt eltávozott magyar lakosságát lassan déli szlávok pótolták. 52 KUBINYI 2000. 59—94. p. passim. 53 Szeged története I. 541-570. p. A vonatkozó rész SZAKÁLY FERENC munkája. Az egyes várakban elhelyezett török katonaság számára 1. HEGYI 2007. passim. 54 KRISTÓ 2003. 83-93. p. Különösen 91-93. p.
