Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)

II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Blazovich László: A Dél-Alföld települései a 16. században a defterek alapján

Az uradalmi központok közül Gyula, bár szandzsákszékhely lett, ugyancsak vesztett lakosságából, elitje eltávozott, gazdasági ereje megcsappant. A várral rendelkező egyéb uradalmi központok közül például Futak és Nagylak nem tudta megőrizni városi rangját, hiszen elvesztették azon ftinkciójukat, amely kiemelte őket a környező települések sorából.

55 A városok közül a kevés nyertes közé sorolható a vidékünkhöz számított, budai szandzsákhoz tartozó Kecskemét, továbbá Makó és Békés, amely utóbbi Gyula, Makó pedig elsősorban Szeged vesztén emelkedett. A három város esetében a forgalmi helyzet mellett az idegen hatalom távolléte is hangsúlyosan esett latba gyarapodásukban.

56 A településhálózat városokat követő szintje a falvak sokasága. Említett munkájában Dávid Géza a falvak népességét és pusztásodását elemezte, tárgykorszakunkat is beleértve.

57 Összevetéseket tett a királyi Magyarország és az Oszmán Birodalom területén fekvő falvak népessége között, és nem talált lényeges eltérést közöttük, sőt a hódoltsági területeken a török előtti és utáni falusi népesség száma között sem. A településháló változását sem tekintette lényegesnek. E megállapításaival egyetértünk, és azzal is, hogy sokszor adózástechnikai okokból üresnek tüntettek fel helyeket az összeírok, illetve azt jegyezték be, hogy kívühől művelik.

58 A falvak átlagnépességét Dávid 140 főre teszi,

59 amivel szintén egyetérttmk. Bennünket a településhálózat szerkezetének további finomítása érdekel. Úgy véljük, a jó termőtalajú területeken alakultak ki a nagyobb lélekszámú települések, az általunk óriásfalvaknak nevezett községek, amely településforma előzményeit már a török előtti időkben, a 15. században megtaláljuk.

60 Mindez azt bizonyítja, hogy kivételes esetektől (háború, földesúri túlkapások, egyéb zaklatások) eltekintve a felszíni viszonyok és a termőföld minősége határozták meg azt, melyik település lett óriásfalu, és nem a politikai hatalmi viszonyok. Az alábbi adatsor igazolja ezt. A jó földekkel rendelkező titeli és csanádi náhij ékben 26 és 20, a temesváriban 18, a zarándiban 16 az olyan település, amelynek lélekszáma 100 fölött mozog. A szegedi náhije 5 hasonló méretű községe ugyancsak jó csernozjom talajon feküdt, akárcsak a bajai 6. A temesvári szandzsák hegyes vidékein pedig hiába keressük e településtípust, ami a terepviszonyokból természetesen következik. Sajátos viszont, hogy a bajait kivéve a többi Duna menti náhije (Solt, Kalocsa, Zombor, Bácska) területére nem jellemző ez a településtípus - ennek magyarázatát nem tudjuk megadni. A szabadkai és szegedi náhijék homokos területein pedig a szállások álltak, amelyek tárgyalására még visszatérünk.

61 55 KUBINYI 2000. 59-94. p. passim. CSUKOVITS 1977. 363-385. p. 56 DÁVID 2005. 30. p. 57 Uo. 35—40. p. 58 KÁLDY-NAGY 2008. passim. 59 DÁVID 2005. 36. p. 60 BLAZOVICH 1996. passim. 61 Lásd 1. jegyzetet.