Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Balogh Judit: Székelyudvarhely városi elitjének kialakulása a 16—17. század fordulóján
tot kapta, hogy igyekezzen elérni a városnak terhes várszolgálat csökkentését, valamint hogy ne kelljen a kocsmáitatás hasznából a várnak fizetni. A perből kiderül, hogy Szabó kizárólag az utóbbi ügyért emelt szót, mert úgy tűnik, a város vezető klikkjének gazdasági érdekeit inkább ez sértette, míg a többi terhet valószínűleg áthárították a város alsóbb rétegeire. 60 Szabó Tamás minden bizonnyal az egyik legnagyobb házzal rendelkezett a városban, Kendi Ferenc ugyanis az adó beszedésekor valamely, a forrásban nem közölt időpontban nála szállt meg. Ezért cserébe Kendi elengedte házigazdája adóját, aki ezután, amikor nem fizette be az adót, folytonosan erre a felmentésre hivatkozott. 61 Szabó Tamás szomszédja volt a Botos utcában Kósa István és Kósa Mihály, akikről a perek keveset mondanak, csupán annyit tudunk, hogy a Cserehátban ők is szereztek földet, továbbá benne voltak a városvezetésben, időnként bírói tisztet is viseltek, s később a város nemesei között tartották őket számon. Ugyanebben a társadalmi csoportban találjuk a bírói tisztséget szintén viselő, a Csereháton, valamint a Botosban a Piac utcán szintén kerttel-házzal rendelkező Nagy Szőcs Mátét és Szabó Istvánt is. Ugyanitt volt háza és kertje Török Lőrincnek, a város malommesterének. Az ő szomszédja, Szabó Vazul szintén viselt főbírói tisztet, akárcsak Magyar Tamás, aki minden bizonnyal szintén tagja volt a városi elitnek. 1600 előtt mindannyiuk társadalmi státusa a „fejedelem jobbágya" volt. Magyar Tamás neve többek között egy olyan perben került elő, amely a már említett ,Tmreh mester" öröksége körül zajlott. Sajnos a per irataiból nem derül ki sem „Imreh mester" vezetékneve, sem pedig a mestersége. 62 Özvegyét Basa Balázsné Zsófia asszonynak nevezték, ami azt mutatja, hogy Imreh mester nem lehetett akárki, ha özvegye korábban a székely nemes Basa Balázs felesége volt. Emellett a perben szereplő örökség összege is mutatja Imreh mester gazdagságát, a forrás szerint ugyanis lányára 1000 forintot hagyott. Még ha feltételezzük is, hogy elírás történt, Zsófia asszony akkor is minimum 80 forintot kapott, az otthoni ládában pedig legkevesebb 100 forint volt, amikor Magyar Tamás, Imreh mester lányának a gyámjaként elvett belőle 37 forintot. A per szövege arra enged következtetni, hogy ez a „klikk" egyfajta uralmat gyakorolt a város fölött, és tagjai hatalmukat akár arra is felhasználták, hogy fiatal, gazdag örökösök gyámjai legyenek, és ezáltal ne csak kontrollálják a rivális családok vagyonát, hanem hasznot is húzzanak belőlük. Az udvarhelyi elit számára elérhető pénzösszegek sokszorosan meghaladták a széki lófők gazdasági erejét. Úgy tűnik tehát, hogy éppen az 1562 utáni, nagyjából három évtized alatt Székelyudvarhely átalakult. Főképp a várnak és a katonaságnak, valamint a következetes fejedelmi várostámogatásnak köszönhetően megindult a városiasodás útján. Ezzel párhuzamosan bontakozott ki a nem nemesi, kocsmáltatással foglalkozó, „fejedelem jobbágyaidként megnevezett társadalmi rétegből egy olyan szűk csoport, amely döntően meghatározta a város arculatát, döntött a telkek és házak kiosztásának, valamint a teherviselés elosztásának kérdésében. A széki nemesség számára voltaképp 60 Uo. D71F 1590/83. Literátus Lőrinc vallomásából tudjuk, hogy a város kérdőre vonta az országgyűlésre küldött követét. 61 Uo.n/IE 1589/53. 62 Uo. I/1E 1589/14.
