Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Balogh Judit: Székelyudvarhely városi elitjének kialakulása a 16—17. század fordulóján
A 16. század második felében a várhoz közelebb fekvő Piac utca lett a központ, az itt álló házak a perek szerint szinte mind foglalkoztak kocsmáltatással. 55 A középkori templom helyét vizsgálva elmondhatjuk, hogy a kora újkorra némi átrendeződés mehetett végbe a központot illetően. A középkori templomot ugyanis a 17. század folyamán a némi többséget élvező katolikusok kapták meg, míg a reformátusoknak új templomot építettek. Az új református templom az új főtéren, a Piac téren épült fel. A központi helyzetű Piac utcán tehát 1562 után olyanok szereztek házat, akik kereskedtek, vagy valamiféle ipart űztek, de bizonyos, hogy szinte mindannyian a kocsmáitatásból is hasznot húztak. A Piac utcához közel eső Botos utca inkább a reprezentáció színhelye volt. A 16. században a még egyetlen templomhoz, azaz a szakrális tevékenység helyéhez esett közel, s ez mintegy elválasztotta a gazdasági tevékenységek helyszíneitől, némi többletjelentőséget adva neki. Nem véletlen tehát, hogy a vármegyei nemesség előszeretettel vásárolt itt házakat, de a városi elit tagjai szintén igyekeztek itt is házat venni maguknak. 5 A város lakossága a korszakban jelentősen megszaporodhatott, hiszen megjelent egy nagyszámú katonaság, amelyből sokan le is telepedtek itt. Ennek emlékét őrzi a korábban már említett és a várhoz közel eső területen található Darabont utca. Emellett több falut csatoltak Udvarhelyhez, például Szentimrét és Szombatfalvát. A két falura egy-egy utcanév utal, ezeket az utcákat a város rögtön „birtokba vette", felosztotta, ezáltal a város társadalma „alsóbb" rétegeinek helyét is kijelölte. A város vezetésében 1589-re azok a fejedelmi jobbágyok voltak megtalálhatók, akik egyszerre foglalkoztak kézművesiparral, kereskedelemmel és kocsmáitatással. Egyikük, Szabó Tamás a nyolcvanas évek folyamán házzal rendelkezett a Piac utcában, és a Botos utcában is volt földje - ez utóbbiról tudjuk, hogy a város földjén, „városi funduson" helyezkedett el. Szabó azonban nem adózott utána, ezért a város hosszas huzavona után visszaszerezte tőle a földterületet. 57 Szabó Tamásnak a kertjeihez kaszálója is volt, méghozzá a város végén, a Cserehát nevű területen, ahol az elit számos tagja szerzett kaszálót. A szénafuvet az említett Szabó Tamás önkényesen foglalta magának az elit több tagjával együtt. A város közössége a tanú szerint kivonult a szénafure, de nem sikerült semmit elérnie a nagy hatalmú Szabóval szemben. 58 A várost behálózó birtokain kívül tudjuk róla, hogy vagyonát részben kocsmáitatásból szerezte, emellett bőrkereskedelemmel is foglalkozott. Több irányban is kereskedett, de elsősorban a szászokról van adatunk; saját szász közvetítője volt, akin keresztül például rókabőröket nagy számban adott el. 59 A városban olyan tekintélyre tett szert, hogy őt küldték az országgyűlésre követnek. A perben említett, 1589-ben Gyulafehérváron tartott országgyűlésen azt a felada55 Uo. II/1F 1590/73. 56 Uo.il/1E 1590/40. 57 Uo.H/lC 1589/21. 58 Uo. II/1C 1589/38. 59 Uo. II/1E 1590/48. A tanú szerint Tamás uram szállásáról egy szász vitte a rókabőröket, nem csupán a szász területekre, de Gyulafehérvárra is.
