Urbs - Magyar várostörténeti évkönyv 3. (Budapest, 2008)
II. KAPCSOLATOK ÉS ÖSSZEKÖTTETÉSEK: VÁROS, VIDÉK, HÁTORSZÁG - Balogh Judit: Székelyudvarhely városi elitjének kialakulása a 16—17. század fordulóján
ténhetett, hogy valamilyen speciális okra hivatkozva mégsem fizetett, mint ahogy ezt a tanuk számtalan perben elmondták. 45 A Bethlen-féle 1614-es lustrajegyzék idejére a város lakossága több mint a kétszeresére növekedett. A nemesek száma a korábbi 1-ről 5-re nőtt, de egyik család sem játszott a székben jelentős szerepet, még csak a középrétegben sem voltak találhatók. 46 A lófők száma megkétszereződött, 15-ről 3 l-re változott. Ugyanígy majdnem duplájára nőtt a városi rend is, a korábbi 66-ról 115-re. Jobbágyok helyett 18 zsellért írtak össze, akik valamely nemes házában éltek, Sámbokréty Miklósnál, Vargyasi Dániel Mihály házában 47 és Baczoni Andrásnál, aki a város lelkésze volt. A gyalogszékelyként összeírtak közül négyen mondták magukat udvarhelyi lakosnak. A következő nagyobb, 1627-es összeírás idejére a leglátványosabban a nemesek száma nőtt, az 1614-es 5-höz képest már 17-en voltak, és ha még mindig többségben voltak is azok, akik nevét nem lehet megtalálni a szék jelentősebb nemesei között, már akad néhány, szám szerint 5 család, amelynek a széken is súlya volt. Ezek voltak az Ugrón család, a Bögözi, az Apor, a vargyasi Dániel család és Székely Mózes, a fejedelem fia. Ha ezekhez hozzáadjuk a nemesi özvegyek számát, akkor további 6 főt sorolhatunk ide. 48 További 20 főt írtak össze, olyanokat, akik nemesnek titulálták ugyan magukat, ám a nemességüket a város nem fogadta el. Mellettük még 5 özvegy nevét jegyezték fel. A taxások vagy városi renden lévők száma 1614 és 1627 között már nem növekedett, 104 családfőt számoltak össze, 19 özvegyet, 17 zsellért és 9 jobbágyot. Az 1635-ben, I. Rákóczi György által elrendelt összeírás alkalmával 19 nemes nevét jegyezték fel, 41 lófoét, 9 özvegyet, valamint 100 városlakót. A század első harmadának végére az arányok nagyjából állandóvá váltak, ami a század folyamán csak nagyon lassan változott olyan módon, hogy a nemesek aránya egészen lassan növekedett, de a városlakók még mindig többen voltak, mint a nemesek. Eddig egyáltalán nem volt képünk a középkori város gazdaságáról, kézművességéről. 49 1628-ra azonban jelentős fejlődés mehetett végbe, ugyanis Bethlen Gábor egy levelében bírsággal sújtotta az udvarhelyi céheket, mert letagadták a jövedelmüket. A bethleni vizsgálat megállapításai szerint egyedül az asztalosok és a szabók nem vol45 KmOL. II/1E 1589/22. 46 Udvarhelyváros nemesei 1614-ben: Sámbokréty Miklós, Székely István, Pálosi János, Meszej István, Nagy András. 47 Bár a vargyasi Dániel család már ekkor is a szék jelentősebb családjai közé tartozott, az említett Dániel Mihály még csupán házat tartott fenn, és bérbe adta azt a városban, ám sem maga, sem a családja nem költözött oda. 48 A város szerepének felértékelődését és gazdasági erejének növekedését mutatja, hogy míg a korábbi összeírásokban udvarhelyiként jelentős széki nemest nem írtak össze, addig először csak házakat vettek itt olyanok, akik a szék jelentősebb családjaihoz tartoztak, később pedig néhányan már udvarhelyiként is írattak össze. Az ifjabb Székely Mózes például ekkorra már két házzal is rendelkezett a városban. 49 1 5 56-ban már létezett a tímárcéh, 1572-ben pedig a fazekasoké. 1579-ben a szűcscéh, 1613-ban a lakatos- és pajzskészítőcéh, 1630-ban a mészároscéh, 1635-ben a csizmadiacéh. FODOR 1974. 183-184. p.
